Job 10
1 Weary in my soul, I will pour my words with groans upon him: I will speak being straitened in the bitterness of my soul.
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 And I will say to the Lord, Do not teach me to be impious; and therefore have you thus judged me?
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 Is it good before you if I be unrighteous? for you have disowned the work of your hands, and attended to the counsel of the ungodly.
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 Or do you see as a mortal sees? or will you look as a man sees?
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 Or is your life human, or your years [the years] of a man,
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 that you have enquired into mine iniquity, and searched out my sins?
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 For you know that I have not committed iniquity: but who is he that can deliver out of your hands?
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 Your hands have formed me and made me; afterwards you did change [your mind], and strike me.
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 Remember that you have made me [as] clay, and you do turn me again to earth.
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 Hast you not poured me out like milk, and curdled me like cheese?
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 And you did clothe me with skin and flesh, and frame me with bones and sinews.
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 And you did bestow upon me life and mercy, and your oversight has preserved my spirit.
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 Having these things in yourself, I know that you can do all things; for nothing is impossible with you.
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 And if I should sin, you watch me; and you have not cleared me from iniquity.
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 Or if I should be ungodly, woe is me: and if I should be righteous, I can’t lift myself up, for I am full of dishonor.
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 For I am hunted like a lion for slaughter; for again you have changed and are terribly destroying me;
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 renewing against me my torture: and you have dealt with me in great anger, and you have brought trials upon me.
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 Why then did you bring me out of the womb? and why did I not die, and no eye see me,
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 and I become as if I had not been? for why was I not carried from the womb to the grave?
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 Is not the time of my life short? suffer me to rest a little,
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 before I go whence I shall not return, to a land of darkness and gloominess;
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 to a land of perpetual darkness, where there is no light, neither [can any one] see the life of mortals.
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
