Genesis 19
1 And the two angels came to Sodom at evening. And Lot sat by the gate of Sodom, and Lot having seen them, rose up to meet them, and he worshipped with his face to the ground, and said,
És elérkezett a két angyal Szodomába este, Lót pedig ült Szodoma kapujában; midőn Lót látta, fölkelt elébük és meghajolt arccal a földig.
2 Behold! [my] lords, turn aside to the house of your servant, and rest from your journey, and wash your feet, and having risen early in the morning you shall depart on your journey. And they said, Nay, but we will lodge in the street.
És mondta: Íme, kérlek, uraim! térjetek csak be szolgátok házába, háljatok meg, mossátok meg lábaitokat és reggel fölkeltek és mentek utatokra. De ők mondták: Nem, hanem az utcán hálunk.
3 And he constrained them, and they turned aside to him, and they entered into his house, and he made a feast for them, and baked unleavened cakes for them, and they did eat.
De ő igen unszolta őket és betértek hozzá, bementek házába; és ő készített nekik lakomát, kovásztalan lepényt sütött és ők ettek.
4 But before they went to sleep, the men of the city, the Sodomites, compassed the house, both young and old, all the people together.
Mielőtt lefeküdtek volna, a város emberei, Szodoma emberei körülvették a házat, ifjútól öregig, az egész nép, minden végről.
5 And they called out Lot, and said to him, Where are the men that went in to you this night? bring them out to us that we may be with them.
Szólították Lótot és mondták neki: Hol vannak a férfiak, akik hozzád jöttek az éjjel? Vezesd ki őket hozzánk, hadd ismerjük meg őket.
6 And Lot went out to them to the porch, and he shut the door after him,
És kiment hozzájuk Lót a bejárat elé, az ajtót pedig bezárta maga mögött.
7 and said to them, By no means, brethren, do not act villanously.
És mondta: Ne, ó testvéreim, ne cselekedjetek rosszat!
8 But I have two daughters, who have not known a man. I will bring them out to you, and do you use them as it may please you, only do not injury to these men, to avoid which they came under the shelter of my roof.
Íme, kérlek, van nekem két leányom, akik még nem ismertek férfit, hadd vezessem ki őket hozzátok és tegyetek velük, amint jónak tetszik szemeitekben; csak ezen férfiaknak ne tegyetek semmit, mivelhogy már jöttek födelem árnyékába.
9 And they said to him, Stand back there, you came in to sojourn, was it also to judge? Now then we would harm you more than them. And they pressed hard on the man, even Lot, and they drew near to break the door.
De ők mondták: Állj odébb! És mondták: Ez az egy idejött, hogy itt tartózkodjék és már bíráskodni akar! Most rosszabbul fogunk veled bánni, mint velük. És igen szorították a férfiút, Lótot és odaléptek, hogy betörjék az ajtót.
10 And the men stretched forth their hands and drew Lot in to them into the house, and shut the door of the house.
Akkor kinyújtották a férfiak kezüket és bevitték Lótot magukhoz a házba, az ajtót pedig bezárták.
11 And they struck the men that were at the door of the house with blindness, both small and great, and they were wearied with seeking the door.
És az embereket, kik a ház bejáratánál voltak, vaksággal verték meg, kicsinytől nagyig; így belefáradtak, hogy megtalálják a bejáratot.
12 And the men said to Lot, Hast you here sons-in-law, or sons or daughters, or if you have any other friend in the city, bring them out of this place.
És mondták a férfiak Lótnak: Még kid van itt? Vőt, fiaidat, leányaidat és mindazt, akid van a városban vidd ki a helységből;
13 For we are going to destroy this place; for their cry has been raised up before the Lord, and the Lord has sent us to destroy it.
mert mi elpusztítjuk ezt a helységet, mert nagy lett a jajkiáltás miattuk az Örökkévaló színe előtt; és elküldött bennünket az; Örökkévaló, hogy elpusztítsuk.
14 And Lot went out, and spoke to his sons-in-law who had married his daughters, and said, Rise up, and depart out of this place, for the Lord is about to destroy the city; but he seemed to be speaking absurdly before his sons-in-law.
És kiment Lót és szólt az ő vejeihez, akik el akarták venni leányait és mondta: Fel, menjetek ki ezen helységből, mert az Örökkévaló elpusztítja a várost; de ő tréfálkozónak tűnt fel vejei szemeiben.
15 But when it was morning, the angels hastened Lot, saying, Arise and take your wife, and your two daughters whom you have, and go forth; lest you also be destroyed with the iniquities of the city.
És amint a hajnalpír feljött, sürgették az angyalok Lótot, mondván: Fel, vedd feleségedet, két leányodat, akik itt vannak, hogy el ne vessz a város vétke miatt.
16 And they were troubled, and the angels laid hold on his hand, and the hand of his wife, and the hands of his two daughters, in that the Lord spared him.
Midőn késedelmeskedett, akkor megragadták a férfiak a kezét, az ő feleségének a kezét és két leánya kezét – az Örökkévaló könyörülete lévén rajta és kivezették őt és otthagyták a városon kívül.
17 And it came to pass when they brought them out, that they said, Save your own life by all means; look not round to that which is behind, nor stay in all the country round about, escape to the mountain, lest perhaps you be overtaken together with them.
És volt, midőn kivezette őket a szabadba, mondta: Menekülj lelked kedvéért, ne tekints magad mögé és meg se állj az egész környékben; a hegységbe menekülj, hogy el ne vessz.
18 And Lot said to them, I pray, Lord,
És mondta nekik Lót: Ó ne uraim!
19 since your servant has found mercy before you, and you have magnified your righteousness, in what you do towards me that my soul may live, —but I shall not be able to escape to the mountain, lest perhaps the calamity overtake me and I die.
Íme, kegyet talált szolgád szemeidben és naggyá tetted kegyelmedet, melyet műveltél velem, hogy életben tartod lelkemet, de én nem menekülhetek a hegységbe, hogy utol ne érne a veszedelem és én meghalok.
20 Behold this city is near for me to escape there, which is a small one, and there shall I be preserved, is it not little? and my soul shall live because of you.
Íme, kérlek, ez a város közel van, hogy oda meneküljek és kicsiny is az, hadd meneküljek oda, hisz kicsiny az, hogy életben maradjon lelkem.
21 And he said to him, Behold, I have had respect to you also about this thing, that I should not overthrow the city about which you have spoken.
És mondta neki: Íme, tekintetbe veszlek ebben a dologban is, hogy nem forgatom föl ama várost, melyről szóltál.
22 Hasten therefore to escape there, for I shall not be able to do anything until you are come there; therefore he called the name of that city, Segor.
Siess, menekülj oda, mert nem tehetek semmit amíg oda nem érsz azért nevezte el ama várost Cóárnak.
23 The sun was risen upon the earth, when Lot entered into Segor.
A nap feljött a földre és Lót Cóárba ért.
24 And the Lord rained on Sodom and Gomorrha brimstone and fire from the Lord out of heaven.
Az Örökkévaló pedig hullatott Szodomára és Gomorrhára kénkövet és tüzet, az Örökkévalótól az égből.
25 And he overthrew these cities, and all the country round about, and all that lived in the cities, and the plants springing out of the ground.
És felforgatta a városokat, meg az egész környéket, a városok összes lakóit és a föld növényzetét.
26 And his wife looked back, and she became a pillar of salt.
És felesége hátratekintett és sóoszloppá lett.
27 And Abraam rose up early to go to the place, where he had stood before the Lord.
Ábrahám pedig kora reggel fölkelt (és elment) azon helyre, ahol állott az Örökkévaló színe előtt.
28 And he looked towards Sodom and Gomorrha, and towards the surrounding country, and saw, and behold a flame went up from the earth, as the smoke of a furnace.
És tekintett Szodoma meg Gomorrha felé és a környék egész földje felé és látta, íme fölszállt a földből, mint a kemence füstje.
29 And it came to pass that when God destroyed all the cities of the region round about, God remembered Abraam, and sent Lot out of the midst of the overthrow, when the Lord overthrew those cities in which Lot lived.
És volt, midőn elpusztította Isten a környék városait, megemlékezett Isten Ábrahámról és elküldte Lótot a felforgatás közepéből, midőn felforgatta a városokat, melyekben Lót lakott.
30 And Lot went up out of Segor, and lived in the mountain, he and his two daughters with him, for he feared to dwell in Segor; and he lived in a cave, he and his two daughters with him.
És Lót fölment Cóárból és lakott a hegyen, és két leánya vele, mert félt Cóárban lakni; és lakott a barlangban, ő és két leánya.
31 And the elder said to the younger, Our father is old, and there is no one on the earth who shall come in to us, as it is fit in all the earth.
És szólt az idősebbik a fiatalabbikhoz: Atyánk öreg, férfi pedig nincs a földön, hogy jönne hozzánk az egész föld szokása szerint.
32 Come and let us make our father drink wine, and let us sleep with him, and let us raise up seed from our father.
Jer, adjunk apánknak bort inni és háljunk vele, hogy fenntartsunk magzatot atyánktól.
33 So they made their father drink wine in that night, and the elder went in and lay with her father that night, and he knew not when he slept and when he rose up.
És adtak inni bort az atyjuknak azon éjjel és bement az idősebbik és hált atyjával, s ő nem tudott annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.
34 And it came to pass on the morrow, that the elder said to the younger, Behold, I slept yesternight with our father, let us make him drink wine in this night also, and do you go in and sleep with him, and let us raise up seed of our father.
És történt másnap, szólt az idősebbik a fiatalabbikhoz: Íme, én háltam tegnap éjjel atyámmal, adjunk neki inni bort ez éjjel is és menj be, hálj vele, hogy fenntartsunk magzatot atyánktól.
35 So they made their father drink wine in that night also, and the younger went in and slept with her father, and he knew not when he slept, nor when he arose.
És adtak inni azon éjjel is atyjuknak bort, és fölket a fiatalabbik s hált vele, és ő nem tudott annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.
36 And the two daughters of Lot conceived by their father.
És viselős lett Lót két lánya atyjuktól;
37 And the elder bore a son and called his name Moab, saying, [He is] of my father. This is the father of the Moabites to this present day.
és szült az idősebbik fiút és elnevezte Moábnak; az Moáb atyja mind e napig;
38 And the younger also bore a son, and called his name Amman, saying, The son of my family. This is the father of the Ammanites to this present day.
és a fiatalabbik is szült fiút és elnevezte őt Ben-Amminak: az Ammón fiainak atyja mind e napig.
