Psalms 94
1 O LORD God, to whom vengeance belongeth; O God, to whom vengeance belongeth, shew thyself.
Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!
2 Lift up thyself, thou judge of the earth: render a reward to the proud.
Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!
3 LORD, how long shall the wicked, how long shall the wicked triumph?
A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?
4 [How long] shall they utter [and] speak hard things? [and] all the workers of iniquity boast themselves?
Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedői.
5 They break in pieces thy people, O LORD, and afflict thine heritage.
A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.
6 They slay the widow and the stranger, and murder the fatherless.
Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.
7 Yet they say, The LORD shall not see, neither shall the God of Jacob regard [it].
És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!
8 Understand, ye brutish among the people: and [ye] fools, when will ye be wise?
Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?
9 He that planted the ear, shall he not hear? he that formed the eye, shall he not see?
A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?
10 He that chastiseth the heathen, shall not he correct? he that teacheth man knowledge, [shall not he know]?
A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Ő, a ki az embert tudományra tanítja:
11 The LORD knoweth the thoughts of man, that they [are] vanity.
Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.
12 Blessed [is] the man whom thou chastenest, O LORD, and teachest him out of thy law;
Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;
13 That thou mayest give him rest from the days of adversity, until the pit be digged for the wicked.
Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!
14 For the LORD will not cast off his people, neither will he forsake his inheritance.
Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!
15 But judgment shall return unto righteousness: and all the upright in heart shall follow it.
Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívűek.
16 Who will rise up for me against the evildoers? [or] who will stand up for me against the workers of iniquity?
Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedők ellen?
17 Unless the LORD [had been] my help, my soul had almost dwelt in silence.
Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.
18 When I said, My foot slippeth; thy mercy, O LORD, held me up.
Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.
19 In the multitude of my thoughts within me thy comforts delight my soul.
Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.
20 Shall the throne of iniquity have fellowship with thee, which frameth mischief by a law?
Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?
21 They gather themselves together against the soul of the righteous, and condemn the innocent blood.
Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.
22 But the LORD is my defence; and my God [is] the rock of my refuge.
De kőváram lőn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kősziklája;
23 And he shall bring upon them their own iniquity, and shall cut them off in their own wickedness; [yea], the LORD our God shall cut them off.
És visszafordítja reájok az ő álnokságukat, és az ő gonoszságukkal veszti el őket; elveszti őket az Úr, a mi Istenünk.
