Psalms 88
1 A Song [or] Psalm for the sons of Korah, to the chief Musician upon Mahalath Leannoth, Maschil of Heman the Ezrahite. O LORD God of my salvation, I have cried day [and] night before thee:
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Let my prayer come before thee: incline thine ear unto my cry;
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 I am counted with them that go down into the pit: I am as a man [that hath] no strength:
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Free among the dead, like the slain that lie in the grave, whom thou rememberest no more: and they are cut off from thy hand.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Thou hast laid me in the lowest pit, in darkness, in the deeps.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Thy wrath lieth hard upon me, and thou hast afflicted [me] with all thy waves. (Selah)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Thou hast put away mine acquaintance far from me; thou hast made me an abomination unto them: [I am] shut up, and I cannot come forth.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Mine eye mourneth by reason of affliction: LORD, I have called daily upon thee, I have stretched out my hands unto thee.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Wilt thou shew wonders to the dead? shall the dead arise [and] praise thee? (Selah)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Shall thy lovingkindness be declared in the grave? [or] thy faithfulness in destruction?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Shall thy wonders be known in the dark? and thy righteousness in the land of forgetfulness?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 But unto thee have I cried, O LORD; and in the morning shall my prayer prevent thee.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 LORD, why castest thou off my soul? [why] hidest thou thy face from me?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 I [am] afflicted and ready to die from [my] youth up: [while] I suffer thy terrors I am distracted.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Thy fierce wrath goeth over me; thy terrors have cut me off.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 They came round about me daily like water; they compassed me about together.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Lover and friend hast thou put far from me, [and] mine acquaintance into darkness.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
