Psalms 83
1 A Song [or] Psalm of Asaph. Keep not thou silence, O God: hold not thy peace, and be not still, O God.
Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
2 For, lo, thine enemies make a tumult: and they that hate thee have lifted up the head.
Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
3 They have taken crafty counsel against thy people, and consulted against thy hidden ones.
Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
4 They have said, Come, and let us cut them off from [being] a nation; that the name of Israel may be no more in remembrance.
Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
5 For they have consulted together with one consent: they are confederate against thee:
Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
6 The tabernacles of Edom, and the Ishmaelites; of Moab, and the Hagarenes;
Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
7 Gebal, and Ammon, and Amalek; the Philistines with the inhabitants of Tyre;
A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
8 Assur also is joined with them: they have holpen the children of Lot. (Selah)
Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
9 Do unto them as [unto] the Midianites; as [to] Sisera, as [to] Jabin, at the brook of Kison:
Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
10 [Which] perished at Endor: they became [as] dung for the earth.
A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
11 Make their nobles like Oreb, and like Zeeb: yea, all their princes as Zebah, and as Zalmunna:
Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
12 Who said, Let us take to ourselves the houses of God in possession.
A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
13 O my God, make them like a wheel; as the stubble before the wind.
Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
14 As the fire burneth a wood, and as the flame setteth the mountains on fire;
Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
15 So persecute them with thy tempest, and make them afraid with thy storm.
Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
16 Fill their faces with shame; that they may seek thy name, O LORD.
Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
17 Let them be confounded and troubled for ever; yea, let them be put to shame, and perish:
Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
18 That [men] may know that thou, whose name alone [is] JEHOVAH, [art] the most high over all the earth.
Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
