Psalms 81

1 To the chief Musician upon Gittith, [A Psalm] of Asaph. Sing aloud unto God our strength: make a joyful noise unto the God of Jacob.

A karmesternek, a Gittitre. Ászáftól. Ujjongjatok Istennek, a mi erőnknek, riadozzatok Jákób Istenének!

2 Take a psalm, and bring hither the timbrel, the pleasant harp with the psaltery.

Hangoztassatok dalt és hallassatok dobot, kedves hárfát, lanttal együtt!

3 Blow up the trumpet in the new moon, in the time appointed, on our solemn feast day.

Fújjátok újholdkor a harsonát, holdtöltekor, ünnepünk napjára.

4 For this [was] a statute for Israel, [and] a law of the God of Jacob.

Mert törvény az Izraél számára, rendelete Jákób Istenének;

5 This he ordained in Joseph [for] a testimony, when he went out through the land of Egypt: [where] I heard a language [that] I understood not.

bizonyságul tette azt Józsefben, midőn kivonult Egyiptom országa ellen: Nyelvet, melyet nem ismerek, hallok.

6 I removed his shoulder from the burden: his hands were delivered from the pots.

Elvontam a tehertől vállát, kezei megszabadultak a kosártól.

7 Thou calledst in trouble, and I delivered thee; I answered thee in the secret place of thunder: I proved thee at the waters of Meribah. (Selah)

A szorultságban hívtál és kiragadtalak, meghallgattalak a mennydörgés rejtekében, megvizsgáltalak a pörlekedés vizénél. Széla.

8 Hear, O my people, and I will testify unto thee: O Israel, if thou wilt hearken unto me;

Halljad népem, hadd intselek téged, Izraél, bár hallgatnál rám.

9 There shall no strange god be in thee; neither shalt thou worship any strange god.

Ne legyen közted idegen isten, s ne borulj le idegen nép istene előtt.

10 I [am] the LORD thy God, which brought thee out of the land of Egypt: open thy mouth wide, and I will fill it.

Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki felhoztalak téged Egyiptom országából: tágra nyisd szájad, megtöltöm azt.

11 But my people would not hearken to my voice; and Israel would none of me.

De népem nem hallgatott szavamra, s Izraél nem engedett nekem.

12 So I gave them up unto their own hearts’ lust: [and] they walked in their own counsels.

Magukra bocsátottam tehát szívük makacságában, járjanak saját tanácsaik szerint.

13 Oh that my people had hearkened unto me, [and] Israel had walked in my ways!

Vajha népem hallgatna reám, Izraél utaim szerint járna:

14 I should soon have subdued their enemies, and turned my hand against their adversaries.

rövidesen megaláznám ellenségeiket, s szorongatóikra fordítanám kezemet;

15 The haters of the LORD should have submitted themselves unto him: but their time should have endured for ever.

az Örökkévaló gyűlölői hízelegnének neki s örökké tartana az idejük.

16 He should have fed them also with the finest of the wheat: and with honey out of the rock should I have satisfied thee.

Ennie adott búza zsiradékából, és sziklából jóllakattalak mézzel.