Psalms 77
1 To the chief Musician, to Jeduthun, A Psalm of Asaph. I cried unto God with my voice, [even] unto God with my voice; and he gave ear unto me.
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 In the day of my trouble I sought the Lord: my sore ran in the night, and ceased not: my soul refused to be comforted.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 I remembered God, and was troubled: I complained, and my spirit was overwhelmed. (Selah)
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 Thou holdest mine eyes waking: I am so troubled that I cannot speak.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 I have considered the days of old, the years of ancient times.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 I call to remembrance my song in the night: I commune with mine own heart: and my spirit made diligent search.
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 Will the Lord cast off for ever? and will he be favourable no more?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Is his mercy clean gone for ever? doth [his] promise fail for evermore?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 Hath God forgotten to be gracious? hath he in anger shut up his tender mercies? (Selah)
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 And I said, This [is] my infirmity: [but I will remember] the years of the right hand of the most High.
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 I will remember the works of the LORD: surely I will remember thy wonders of old.
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 I will meditate also of all thy work, and talk of thy doings.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 Thy way, O God, [is] in the sanctuary: who [is so] great a God as [our] God?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 Thou [art] the God that doest wonders: thou hast declared thy strength among the people.
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 Thou hast with [thine] arm redeemed thy people, the sons of Jacob and Joseph. (Selah)
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 The waters saw thee, O God, the waters saw thee; they were afraid: the depths also were troubled.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 The clouds poured out water: the skies sent out a sound: thine arrows also went abroad.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 The voice of thy thunder [was] in the heaven: the lightnings lightened the world: the earth trembled and shook.
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 Thy way [is] in the sea, and thy path in the great waters, and thy footsteps are not known.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 Thou leddest thy people like a flock by the hand of Moses and Aaron.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
