Psalms 77
1 To the chief Musician, to Jeduthun, A Psalm of Asaph. I cried unto God with my voice, [even] unto God with my voice; and he gave ear unto me.
a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
2 In the day of my trouble I sought the Lord: my sore ran in the night, and ceased not: my soul refused to be comforted.
Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
3 I remembered God, and was troubled: I complained, and my spirit was overwhelmed. (Selah)
Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
4 Thou holdest mine eyes waking: I am so troubled that I cannot speak.
Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
5 I have considered the days of old, the years of ancient times.
Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
6 I call to remembrance my song in the night: I commune with mine own heart: and my spirit made diligent search.
Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
7 Will the Lord cast off for ever? and will he be favourable no more?
Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
8 Is his mercy clean gone for ever? doth [his] promise fail for evermore?
Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
9 Hath God forgotten to be gracious? hath he in anger shut up his tender mercies? (Selah)
Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
10 And I said, This [is] my infirmity: [but I will remember] the years of the right hand of the most High.
Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
11 I will remember the works of the LORD: surely I will remember thy wonders of old.
Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
12 I will meditate also of all thy work, and talk of thy doings.
elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
13 Thy way, O God, [is] in the sanctuary: who [is so] great a God as [our] God?
Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
14 Thou [art] the God that doest wonders: thou hast declared thy strength among the people.
Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
15 Thou hast with [thine] arm redeemed thy people, the sons of Jacob and Joseph. (Selah)
Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
16 The waters saw thee, O God, the waters saw thee; they were afraid: the depths also were troubled.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
17 The clouds poured out water: the skies sent out a sound: thine arrows also went abroad.
Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
18 The voice of thy thunder [was] in the heaven: the lightnings lightened the world: the earth trembled and shook.
hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
19 Thy way [is] in the sea, and thy path in the great waters, and thy footsteps are not known.
Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
20 Thou leddest thy people like a flock by the hand of Moses and Aaron.
Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
