Psalms 74
1 Maschil of Asaph. O God, why hast thou cast [us] off for ever? [why] doth thine anger smoke against the sheep of thy pasture?
Aszáf tanítása. Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelődnek juhai ellen?
2 Remember thy congregation, [which] thou hast purchased of old; the rod of thine inheritance, [which] thou hast redeemed; this mount Zion, wherein thou hast dwelt.
Emlékezzél meg a te gyülekezetedről, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részéről, a Sion hegyéről, a melyen lakozol!
3 Lift up thy feet unto the perpetual desolations; [even] all [that] the enemy hath done wickedly in the sanctuary.
Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!
4 Thine enemies roar in the midst of thy congregations; they set up their ensigns [for] signs.
Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tűzték fel jelekké.
5 [A man] was famous according as he had lifted up axes upon the thick trees.
Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdőnek sűrű fáira.
6 But now they break down the carved work thereof at once with axes and hammers.
Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és pőrölyökkel.
7 They have cast fire into thy sanctuary, they have defiled [by casting down] the dwelling place of thy name to the ground.
Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertőztették.
8 They said in their hearts, Let us destroy them together: they have burned up all the synagogues of God in the land.
Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel őket mindenestől! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.
9 We see not our signs: [there is] no more any prophet: neither [is there] among us any that knoweth how long.
Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart ez?
10 O God, how long shall the adversary reproach? shall the enemy blaspheme thy name for ever?
Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?
11 Why withdrawest thou thy hand, even thy right hand? pluck [it] out of thy bosom.
Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? Vond ki kebeledből: végezz!
12 For God [is] my King of old, working salvation in the midst of the earth.
Pedig Isten az én királyom eleitől fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.
13 Thou didst divide the sea by thy strength: thou brakest the heads of the dragons in the waters.
Te hasítottad ketté a tengert erőddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.
14 Thou brakest the heads of leviathan in pieces, [and] gavest him [to be] meat to the people inhabiting the wilderness.
Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.
15 Thou didst cleave the fountain and the flood: thou driedst up mighty rivers.
Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.
16 The day [is] thine, the night also [is] thine: thou hast prepared the light and the sun.
Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.
17 Thou hast set all the borders of the earth: thou hast made summer and winter.
Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.
18 Remember this, [that] the enemy hath reproached, O LORD, and [that] the foolish people have blasphemed thy name.
Emlékezzél meg erről: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.
19 O deliver not the soul of thy turtledove unto the multitude [of the wicked: ] forget not the congregation of thy poor for ever.
Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetéről ne feledkezzél meg végképen!
20 Have respect unto the covenant: for the dark places of the earth are full of the habitations of cruelty.
Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.
21 O let not the oppressed return ashamed: let the poor and needy praise thy name.
A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szűkölködő dicsérje a te nevedet.
22 Arise, O God, plead thine own cause: remember how the foolish man reproacheth thee daily.
Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!
23 Forget not the voice of thine enemies: the tumult of those that rise up against thee increaseth continually.
Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!
