Psalms 69
1 To the chief Musician upon Shoshannim, [A Psalm] of David. Save me, O God; for the waters are come in unto [my] soul.
A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
2 I sink in deep mire, where [there is] no standing: I am come into deep waters, where the floods overflow me.
Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
3 I am weary of my crying: my throat is dried: mine eyes fail while I wait for my God.
Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
4 They that hate me without a cause are more than the hairs of mine head: they that would destroy me, [being] mine enemies wrongfully, are mighty: then I restored [that] which I took not away.
Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
5 O God, thou knowest my foolishness; and my sins are not hid from thee.
Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
6 Let not them that wait on thee, O Lord GOD of hosts, be ashamed for my sake: let not those that seek thee be confounded for my sake, O God of Israel.
Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
7 Because for thy sake I have borne reproach; shame hath covered my face.
Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
8 I am become a stranger unto my brethren, and an alien unto my mother’s children.
elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
9 For the zeal of thine house hath eaten me up; and the reproaches of them that reproached thee are fallen upon me.
Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
10 When I wept, [and chastened] my soul with fasting, that was to my reproach.
Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
11 I made sackcloth also my garment; and I became a proverb to them.
öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
12 They that sit in the gate speak against me; and I [was] the song of the drunkards.
Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
13 But as for me, my prayer [is] unto thee, O LORD, [in] an acceptable time: O God, in the multitude of thy mercy hear me, in the truth of thy salvation.
De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
14 Deliver me out of the mire, and let me not sink: let me be delivered from them that hate me, and out of the deep waters.
Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
15 Let not the waterflood overflow me, neither let the deep swallow me up, and let not the pit shut her mouth upon me.
Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
16 Hear me, O LORD; for thy lovingkindness [is] good: turn unto me according to the multitude of thy tender mercies.
Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
17 And hide not thy face from thy servant; for I am in trouble: hear me speedily.
S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
18 Draw nigh unto my soul, [and] redeem it: deliver me because of mine enemies.
Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
19 Thou hast known my reproach, and my shame, and my dishonour: mine adversaries [are] all before thee.
Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
20 Reproach hath broken my heart; and I am full of heaviness: and I looked [for some] to take pity, but [there was] none; and for comforters, but I found none.
Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
21 They gave me also gall for my meat; and in my thirst they gave me vinegar to drink.
Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
22 Let their table become a snare before them: and [that which should have been] for [their] welfare, [let it become] a trap.
Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
23 Let their eyes be darkened, that they see not; and make their loins continually to shake.
Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
24 Pour out thine indignation upon them, and let thy wrathful anger take hold of them.
Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
25 Let their habitation be desolate; [and] let none dwell in their tents.
Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
26 For they persecute [him] whom thou hast smitten; and they talk to the grief of those whom thou hast wounded.
Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
27 Add iniquity unto their iniquity: and let them not come into thy righteousness.
Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
28 Let them be blotted out of the book of the living, and not be written with the righteous.
Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
29 But I [am] poor and sorrowful: let thy salvation, O God, set me up on high.
Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
30 I will praise the name of God with a song, and will magnify him with thanksgiving.
Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
31 [This] also shall please the LORD better than an ox [or] bullock that hath horns and hoofs.
az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
32 The humble shall see [this, and] be glad: and your heart shall live that seek God.
Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
33 For the LORD heareth the poor, and despiseth not his prisoners.
Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
34 Let the heaven and earth praise him, the seas, and every thing that moveth therein.
Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
35 For God will save Zion, and will build the cities of Judah: that they may dwell there, and have it in possession.
mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
36 The seed also of his servants shall inherit it: and they that love his name shall dwell therein.
és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
