Psalms 68
1 To the chief Musician, A Psalm [or] Song of David. Let God arise, let his enemies be scattered: let them also that hate him flee before him.
Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára, éneke. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak előle az ő gyűlölői.
2 As smoke is driven away, [so] drive [them] away: as wax melteth before the fire, [so] let the wicked perish at the presence of God.
A mint a füst elszéled, úgy széleszted el őket; a mint elolvad a viasz a tűz előtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elől;
3 But let the righteous be glad; let them rejoice before God: yea, let them exceedingly rejoice.
Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten előtt, és ujjongnak örömmel.
4 Sing unto God, sing praises to his name: extol him that rideth upon the heavens by his name Jah, and rejoice before him.
Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek előtte.
5 A father of the fatherless, and a judge of the widows, [is] God in his holy habitation.
Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában.
6 God setteth the solitary in families: he bringeth out those which are bound with chains: but the rebellious dwell in a dry [land].
Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.
7 O God, when thou wentest forth before thy people, when thou didst march through the wilderness; (Selah)
Oh Isten, mikor kivonultál a te néped előtt, mikor a pusztába beléptél: (Szela)
8 The earth shook, the heavens also dropped at the presence of God: [even] Sinai itself [was moved] at the presence of God, the God of Israel.
A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten előtt, ez a Sinai hegy is az Isten előtt, az Izráel Istene előtt.
9 Thou, O God, didst send a plentiful rain, whereby thou didst confirm thine inheritance, when it was weary.
Bő záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.
10 Thy congregation hath dwelt therein: thou, O God, hast prepared of thy goodness for the poor.
Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!
11 The Lord gave the word: great [was] the company of those that published [it].
Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának.
12 Kings of armies did flee apace: and she that tarried at home divided the spoil.
A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.
13 Though ye have lien among the pots, [yet shall ye be as] the wings of a dove covered with silver, and her feathers with yellow gold.
Ha cserények között hevertek is: olyanok lesztek, mint a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy mint vitorla-tollai, a melyek színarany fényűek.
14 When the Almighty scattered kings in it, it was [white] as snow in Salmon.
Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, mintha hó esett volna a Salmonon.
15 The hill of God [is as] the hill of Bashan; an high hill [as] the hill of Bashan.
Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;
16 Why leap ye, ye high hills? [this is] the hill [which] God desireth to dwell in; yea, the LORD will dwell [in it] for ever.
Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony ezen lakozik az Úr mindörökké!
17 The chariots of God [are] twenty thousand, [even] thousands of angels: the Lord [is] among them, [as in] Sinai, in the holy [place].
Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai hegyen az ő szent hajlékában.
18 Thou hast ascended on high, thou hast led captivity captive: thou hast received gifts for men; yea, [for] the rebellious also, that the LORD God might dwell [among them].
Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütők is ide jönnek lakni, oh Uram Isten!
19 Blessed [be] the Lord, [who] daily loadeth us [with benefits, even] the God of our salvation. (Selah)
Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! (Szela)
20 [He that is] our God [is] the God of salvation; and unto GOD the Lord [belong] the issues from death.
Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.
21 But God shall wound the head of his enemies, [and] the hairy scalp of such an one as goeth on still in his trespasses.
Csak Isten ronthatja meg az ő ellenségeinek fejét, a bűneiben járónak üstökös koponyáját.
22 The Lord said, I will bring again from Bashan, I will bring [my people] again from the depths of the sea:
Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységéből is kihozlak,
23 That thy foot may be dipped in the blood of [thine] enemies, [and] the tongue of thy dogs in the same.
Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzék.
24 They have seen thy goings, O God; [even] the goings of my God, my King, in the sanctuary.
Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.
25 The singers went before, the players on instruments [followed] after; among [them were] the damsels playing with timbrels.
Elől mennek vala az éneklők, utánok a húrpengetők, középen a doboló leányok.
26 Bless ye God in the congregations, [even] the Lord, from the fountain of Israel.
A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!
27 There [is] little Benjamin [with] their ruler, the princes of Judah [and] their council, the princes of Zebulun, [and] the princes of Naphtali.
Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az ő gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei és a Nafthali fejedelmei.
28 Thy God hath commanded thy strength: strengthen, O God, that which thou hast wrought for us.
Istened rendelte el a te hatalmadat: erősítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!
29 Because of thy temple at Jerusalem shall kings bring presents unto thee.
A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.
30 Rebuke the company of spearmen, the multitude of the bulls, with the calves of the people, [till every one] submit himself with pieces of silver: scatter thou the people [that] delight in war.
Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.
31 Princes shall come out of Egypt; Ethiopia shall soon stretch out her hands unto God.
Eljőnek majd a főemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.
32 Sing unto God, ye kingdoms of the earth; O sing praises unto the Lord; (Selah)
E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! (Szela)
33 To him that rideth upon the heavens of heavens, [which were] of old; lo, he doth send out his voice, [and that] a mighty voice.
A ki kezdettől fogva az egek egein ül; ímé, onnét szól nagy kemény szóval.
34 Ascribe ye strength unto God: his excellency [is] over Israel, and his strength [is] in the clouds.
Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsősége az Izráelen és az ő hatalma a felhőkben van.
35 O God, [thou art] terrible out of thy holy places: the God of Israel [is] he that giveth strength and power unto [his] people. Blessed [be] God.
Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erőt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!
