Psalms 22
1 To the chief Musician upon Aijeleth Shahar, A Psalm of David. My God, my God, why hast thou forsaken me? [why art thou so] far from helping me, [and from] the words of my roaring?
Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
2 O my God, I cry in the daytime, but thou hearest not; and in the night season, and am not silent.
Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
3 But thou [art] holy, [O thou] that inhabitest the praises of Israel.
Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
4 Our fathers trusted in thee: they trusted, and thou didst deliver them.
Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
5 They cried unto thee, and were delivered: they trusted in thee, and were not confounded.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 But I [am] a worm, and no man; a reproach of men, and despised of the people.
De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
7 All they that see me laugh me to scorn: they shoot out the lip, they shake the head, [saying],
A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
8 He trusted on the LORD [that] he would deliver him: let him deliver him, seeing he delighted in him.
Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
9 But thou [art] he that took me out of the womb: thou didst make me hope [when I was] upon my mother’s breasts.
Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
10 I was cast upon thee from the womb: thou [art] my God from my mother’s belly.
Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
11 Be not far from me; for trouble [is] near; for [there is] none to help.
Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
12 Many bulls have compassed me: strong [bulls] of Bashan have beset me round.
Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
13 They gaped upon me [with] their mouths, [as] a ravening and a roaring lion.
Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
14 I am poured out like water, and all my bones are out of joint: my heart is like wax; it is melted in the midst of my bowels.
Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
15 My strength is dried up like a potsherd; and my tongue cleaveth to my jaws; and thou hast brought me into the dust of death.
Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
16 For dogs have compassed me: the assembly of the wicked have inclosed me: they pierced my hands and my feet.
Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
17 I may tell all my bones: they look [and] stare upon me.
Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
18 They part my garments among them, and cast lots upon my vesture.
Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
19 But be not thou far from me, O LORD: O my strength, haste thee to help me.
De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
20 Deliver my soul from the sword; my darling from the power of the dog.
Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
21 Save me from the lion’s mouth: for thou hast heard me from the horns of the unicorns.
Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
22 I will declare thy name unto my brethren: in the midst of the congregation will I praise thee.
Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
23 Ye that fear the LORD, praise him; all ye the seed of Jacob, glorify him; and fear him, all ye the seed of Israel.
Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
24 For he hath not despised nor abhorred the affliction of the afflicted; neither hath he hid his face from him; but when he cried unto him, he heard.
Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
25 My praise [shall be] of thee in the great congregation: I will pay my vows before them that fear him.
Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
26 The meek shall eat and be satisfied: they shall praise the LORD that seek him: your heart shall live for ever.
Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
27 All the ends of the world shall remember and turn unto the LORD: and all the kindreds of the nations shall worship before thee.
Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
28 For the kingdom [is] the LORD’s: and he [is] the governor among the nations.
Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
29 All [they that be] fat upon earth shall eat and worship: all they that go down to the dust shall bow before him: and none can keep alive his own soul.
Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
30 A seed shall serve him; it shall be accounted to the Lord for a generation.
Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
31 They shall come, and shall declare his righteousness unto a people that shall be born, that he hath done [this].
Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
