Psalms 13

1 To the chief Musician, A Psalm of David. How long wilt thou forget me, O LORD? for ever? how long wilt thou hide thy face from me?

A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.

2 How long shall I take counsel in my soul, [having] sorrow in my heart daily? how long shall mine enemy be exalted over me?

Meddig, oh Örökkévaló, feledsz el engem örökre, meddig rejted el arczodat tőlem?

3 Consider [and] hear me, O LORD my God: lighten mine eyes, lest I sleep the [sleep of] death;

Meddig tartogassak tanácsokat lelkemben, bánatot szívemben nappal; meddig emelkedjék ellenségem én fölém?

4 Lest mine enemy say, I have prevailed against him; [and] those that trouble me rejoice when I am moved.

Tekints rám, hallgass meg, Örökkévaló, én Istenem, világosítsd meg szemeimet, nehogy aludjam a halál álmát.

5 But I have trusted in thy mercy; my heart shall rejoice in thy salvation.

Nehogy mondja ellenségem: Legyőztem őt! — szorongatóim ne vigadjanak, midőn tántorgok.

6 I will sing unto the LORD, because he hath dealt bountifully with me.

De én szeretetedben bízom, vigadjon szívem segitségedben, hadd éneklek az Örökkévalónak, mert jót tett értem.