Psalms 106
1 Praise ye the LORD. O give thanks unto the LORD; for [he is] good: for his mercy [endureth] for ever.
Dicsérjétek az Urat. Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Who can utter the mighty acts of the LORD? [who] can shew forth all his praise?
Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
3 Blessed [are] they that keep judgment, [and] he that doeth righteousness at all times.
Boldog, a ki megtartja a törvényt, és igazán cselekszik minden időben.
4 Remember me, O LORD, with the favour [that thou bearest unto] thy people: O visit me with thy salvation;
Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
5 That I may see the good of thy chosen, that I may rejoice in the gladness of thy nation, that I may glory with thine inheritance.
Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 We have sinned with our fathers, we have committed iniquity, we have done wickedly.
Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
7 Our fathers understood not thy wonders in Egypt; they remembered not the multitude of thy mercies; but provoked [him] at the sea, [even] at the Red sea.
Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 Nevertheless he saved them for his name’s sake, that he might make his mighty power to be known.
De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 He rebuked the Red sea also, and it was dried up: so he led them through the depths, as through the wilderness.
Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
10 And he saved them from the hand of him that hated [them], and redeemed them from the hand of the enemy.
És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
11 And the waters covered their enemies: there was not one of them left.
Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
12 Then believed they his words; they sang his praise.
És hittek az ő beszédeinek, és énekelték az ő dicséretét.
13 They soon forgat his works; they waited not for his counsel:
Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
14 But lusted exceedingly in the wilderness, and tempted God in the desert.
Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15 And he gave them their request; but sent leanness into their soul.
És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.
16 They envied Moses also in the camp, [and] Aaron the saint of the LORD.
És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17 The earth opened and swallowed up Dathan, and covered the company of Abiram.
Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18 And a fire was kindled in their company; the flame burned up the wicked.
És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19 They made a calf in Horeb, and worshipped the molten image.
Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
20 Thus they changed their glory into the similitude of an ox that eateth grass.
Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.
21 They forgat God their saviour, which had done great things in Egypt;
Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
22 Wondrous works in the land of Ham, [and] terrible things by the Red sea.
Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23 Therefore he said that he would destroy them, had not Moses his chosen stood before him in the breach, to turn away his wrath, lest he should destroy [them].
Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.
24 Yea, they despised the pleasant land, they believed not his word:
És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.
25 But murmured in their tents, [and] hearkened not unto the voice of the LORD.
És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 Therefore he lifted up his hand against them, to overthrow them in the wilderness:
De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa őket a pusztában;
27 To overthrow their seed also among the nations, and to scatter them in the lands.
S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
28 They joined themselves also unto Baal-peor, and ate the sacrifices of the dead.
Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29 Thus they provoked [him] to anger with their inventions: and the plague brake in upon them.
És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.
30 Then stood up Phinehas, and executed judgment: and [so] the plague was stayed.
Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
31 And that was counted unto him for righteousness unto all generations for evermore.
És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.
32 They angered [him] also at the waters of strife, so that it went ill with Moses for their sakes:
Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,
33 Because they provoked his spirit, so that he spake unadvisedly with his lips.
Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 They did not destroy the nations, concerning whom the LORD commanded them:
Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket az Úr.
35 But were mingled among the heathen, and learned their works.
Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 And they served their idols: which were a snare unto them.
És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.
37 Yea, they sacrificed their sons and their daughters unto devils,
És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 And shed innocent blood, [even] the blood of their sons and of their daughters, whom they sacrificed unto the idols of Canaan: and the land was polluted with blood.
És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
39 Thus were they defiled with their own works, and went a whoring with their own inventions.
És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40 Therefore was the wrath of the LORD kindled against his people, insomuch that he abhorred his own inheritance.
De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az ő örökségét.
41 And he gave them into the hand of the heathen; and they that hated them ruled over them.
És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.
42 Their enemies also oppressed them, and they were brought into subjection under their hand.
És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43 Many times did he deliver them; but they provoked [him] with their counsel, and were brought low for their iniquity.
Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
44 Nevertheless he regarded their affliction, when he heard their cry:
De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45 And he remembered for them his covenant, and repented according to the multitude of his mercies.
És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
46 He made them also to be pitied of all those that carried them captives.
És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik őket fogva elvivék.
47 Save us, O LORD our God, and gather us from among the heathen, to give thanks unto thy holy name, [and] to triumph in thy praise.
Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48 Blessed [be] the LORD God of Israel from everlasting to everlasting: and let all the people say, Amen. Praise ye the LORD.
Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
