< Psalms 104 >

1 Bless the LORD, O my soul. O LORD my God, thou art very great; thou art clothed with honour and majesty.
Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Örökkévaló, én Istenem, felette nagy vagy, fenséget és díszt öltöttél.
2 Who coverest [thyself] with light as [with] a garment: who stretchest out the heavens like a curtain:
Világosságba burkolózik, mint palástba, kiterjeszti az eget, mint a szőnyeget.
3 Who layeth the beams of his chambers in the waters: who maketh the clouds his chariot: who walketh upon the wings of the wind:
Aki vizekben gerendázta emeleteit, aki fellegeket tesz szekerévé, aki jár a szélnek szárnyain.
4 Who maketh his angels spirits; his ministers a flaming fire:
Szeleket tesz követeivé, szolgáivá lobogó tüzet.
5 [Who] laid the foundations of the earth, [that] it should not be removed for ever.
Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
6 Thou coveredst it with the deep as [with] a garment: the waters stood above the mountains.
Vízárral, mint ruhával takartad be, a hegyeken vizek állnak;
7 At thy rebuke they fled; at the voice of thy thunder they hasted away.
dorgálásodtól megfutamodnak, dörgésed hangjától szétsietnek –
8 They go up by the mountains; they go down by the valleys unto the place which thou hast founded for them.
felemelkednek hegyek, alá sülyednek síkságok – arra a helyre, melyet alapítottál nekik.
9 Thou hast set a bound that they may not pass over; that they turn not again to cover the earth.
Határt vetettél, hogy át ne lépjék, hogy újra be ne borítsák a földet.
10 He sendeth the springs into the valleys, [which] run among the hills.
Aki forrásokat bocsát a völgyekbe, hegyek között folynak.
11 They give drink to every beast of the field: the wild asses quench their thirst.
Itatják minden vadját a mezőnek, vadszamarak a szomjukat oltják.
12 By them shall the fowls of the heaven have their habitation, [which] sing among the branches.
Fölöttük lakozik az ég madara, a lombok közül hangot hallatnak.
13 He watereth the hills from his chambers: the earth is satisfied with the fruit of thy works.
Megitatja a hegyeket emeleteiből, műveid gyümölcséből jóllakik a föld.
14 He causeth the grass to grow for the cattle, and herb for the service of man: that he may bring forth food out of the earth;
Füvet sarjaszt a baromnak, meg növényt az ember munkája által, előhozván kenyeret a földből,
15 And wine [that] maketh glad the heart of man, [and] oil to make [his] face to shine, and bread [which] strengtheneth man’s heart.
és bort, mely örvendezteti halandónak szívét, fénylővé tevén az arczot olajtól, a kenyér pedig erősíti a halandónak szívét.
16 The trees of the LORD are full [of sap; ] the cedars of Lebanon, which he hath planted;
Jóllaknak az Örökkévaló fái, Libánonnak czédrusai, melyeket ültetett;
17 Where the birds make their nests: [as for] the stork, the fir trees [are] her house.
ahol madarak fészkelnek, a gólya – cziprusfák a háza.
18 The high hills [are] a refuge for the wild goats; [and] the rocks for the conies.
A magas hegyek a zergéknek valók, a sziklák menedékül a hegyi nyulaknak.
19 He appointed the moon for seasons: the sun knoweth his going down.
Teremtette a holdat ünnepek számára, a nap ismeri lementét;
20 Thou makest darkness, and it is night: wherein all the beasts of the forest do creep [forth].
szerzesz sötétséget s lészen éjszaka, akkor mozog minden vadja az erdőnek.
21 The young lions roar after their prey, and seek their meat from God.
Fiatal oroszlánok ordítanak ragadmányért, így kérvén Istentől eledelöket.
22 The sun ariseth, they gather themselves together, and lay them down in their dens.
Felsüt a nap visszahúzódnak és tanyáikba heverednek.
23 Man goeth forth unto his work and to his labour until the evening.
Dolgára kimegy az ember és munkájára egész estig.
24 O LORD, how manifold are thy works! in wisdom hast thou made them all: the earth is full of thy riches.
Mily számosak a te műveid, Örökkévaló! Mindnyáját bölcseséggel teremtetted, telve van a föld szerzeményeddel.
25 [So is] this great and wide sea, wherein [are] things creeping innumerable, both small and great beasts.
Emitt a tenger, nagy és széles határú: ott van csúszó-mászó és száma sincs, kicsiny állatok nagyokkal együtt.
26 There go the ships: [there is] that leviathan, [whom] thou hast made to play therein.
Ott hajók járnak, a leviátán, melyet alkottál, hogy játszadozzon abban.
27 These wait all upon thee; that thou mayest give [them] their meat in due season.
Mindnyájan hozzád reménykednek, hogy megadjad eledelöket a maga idején. –
28 [That] thou givest them they gather: thou openest thine hand, they are filled with good.
Adsz nekik szedegetnek; megnyitod kezedet: megtelnek jóval.
29 Thou hidest thy face, they are troubled: thou takest away their breath, they die, and return to their dust.
Elrejted arczodat: megrémülnek; visszavonod leheletüket: kimúlnak s porukhoz térnek vissza.
30 Thou sendest forth thy spirit, they are created: and thou renewest the face of the earth.
Kibocsátod leheletedet: megteremtetnek; így újítod meg a föld színét.
31 The glory of the LORD shall endure for ever: the LORD shall rejoice in his works.
Legyen az Örökkévaló dicsősége örökre, örüljön az Örökkévaló az ő művein!
32 He looketh on the earth, and it trembleth: he toucheth the hills, and they smoke.
Aki letekintett a földre s az megrengett, megérinti a hegyeket és füstölögnek.
33 I will sing unto the LORD as long as I live: I will sing praise to my God while I have my being.
Hadd énekelek az Örökkévalónak életemben, hadd zengek Istenemnek, amíg vagyok!
34 My meditation of him shall be sweet: I will be glad in the LORD.
Legyen kellemes neki beszédem; én örüljek az Örökkévalóban.
35 Let the sinners be consumed out of the earth, and let the wicked be no more. Bless thou the LORD, O my soul. Praise ye the LORD.
Veszszenek a vétkesek a földről, s gonoszok ne legyenek többé! Áldjad, én lelkem, az Örökkévalót! Halleluja!

< Psalms 104 >