Psalms 10
1 Why standest thou afar off, O LORD? [why] hidest thou [thyself] in times of trouble?
Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?
2 The wicked in [his] pride doth persecute the poor: let them be taken in the devices that they have imagined.
A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.
3 For the wicked boasteth of his heart’s desire, and blesseth the covetous, [whom] the LORD abhorreth.
Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.
4 The wicked, through the pride of his countenance, will not seek [after God: ] God [is] not in all his thoughts.
A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.
5 His ways are always grievous; thy judgments [are] far above out of his sight: [as for] all his enemies, he puffeth at them.
Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.
6 He hath said in his heart, I shall not be moved: for [I shall] never [be] in adversity.
Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!
7 His mouth is full of cursing and deceit and fraud: under his tongue [is] mischief and vanity.
Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.
8 He sitteth in the lurking places of the villages: in the secret places doth he murder the innocent: his eyes are privily set against the poor.
Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.
9 He lieth in wait secretly as a lion in his den: he lieth in wait to catch the poor: he doth catch the poor, when he draweth him into his net.
Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.
10 He croucheth, [and] humbleth himself, that the poor may fall by his strong ones.
Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.
11 He hath said in his heart, God hath forgotten: he hideth his face; he will never see [it].
Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.
12 Arise, O LORD; O God, lift up thine hand: forget not the humble.
Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!
13 Wherefore doth the wicked contemn God? he hath said in his heart, Thou wilt not require [it].
Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?
14 Thou hast seen [it; ] for thou beholdest mischief and spite, to requite [it] with thy hand: the poor committeth himself unto thee; thou art the helper of the fatherless.
Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.
15 Break thou the arm of the wicked and the evil [man: ] seek out his wickedness [till] thou find none.
Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.
16 The LORD [is] King for ever and ever: the heathen are perished out of his land.
Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.
17 LORD, thou hast heard the desire of the humble: thou wilt prepare their heart, thou wilt cause thine ear to hear:
Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;
18 To judge the fatherless and the oppressed, that the man of the earth may no more oppress.
hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.
