Proverbs 29
1 He, that being often reproved hardeneth [his] neck, shall suddenly be destroyed, and that without remedy.
A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
2 When the righteous are in authority, the people rejoice: but when the wicked beareth rule, the people mourn.
Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
3 Whoso loveth wisdom rejoiceth his father: but he that keepeth company with harlots spendeth [his] substance.
A bölcseség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
4 The king by judgment establisheth the land: but he that receiveth gifts overthroweth it.
A király igazsággal erősíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
5 A man that flattereth his neighbour spreadeth a net for his feet.
A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
6 In the transgression of an evil man [there is] a snare: but the righteous doth sing and rejoice.
A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vígad.
7 The righteous considereth the cause of the poor: [but] the wicked regardeth not to know [it].
Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
8 Scornful men bring a city into a snare: but wise [men] turn away wrath.
A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
9 [If] a wise man contendeth with a foolish man, whether he rage or laugh, [there is] no rest.
Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
10 The bloodthirsty hate the upright: but the just seek his soul.
A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
11 A fool uttereth all his mind: but a wise [man] keepeth it in till afterwards.
Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
12 If a ruler hearken to lies, all his servants [are] wicked.
A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
13 The poor and the deceitful man meet together: the LORD lighteneth both their eyes.
A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
14 The king that faithfully judgeth the poor, his throne shall be established for ever.
A mely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
15 The rod and reproof give wisdom: but a child left [to himself] bringeth his mother to shame.
A vessző és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
16 When the wicked are multiplied, transgression increaseth: but the righteous shall see their fall.
Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
17 Correct thy son, and he shall give thee rest; yea, he shall give delight unto thy soul.
Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
18 Where [there is] no vision, the people perish: but he that keepeth the law, happy [is] he.
Mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
19 A servant will not be corrected by words: for though he understand he will not answer.
Csak beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
20 Seest thou a man [that is] hasty in his words? [there is] more hope of a fool than of him.
Láttál-é beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem a felől!
21 He that delicately bringeth up his servant from a child shall have him become [his] son at the length.
A ki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
22 An angry man stirreth up strife, and a furious man aboundeth in transgression.
A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
23 A man’s pride shall bring him low: but honour shall uphold the humble in spirit.
Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
24 Whoso is partner with a thief hateth his own soul: he heareth cursing, and bewrayeth [it] not.
A ki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
25 The fear of man bringeth a snare: but whoso putteth his trust in the LORD shall be safe.
Az emberektől való félelem tőrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
26 Many seek the ruler’s favour; but [every] man’s judgment [cometh] from the LORD.
Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól van kinek-kinek ítélete.
27 An unjust man [is] an abomination to the just: and [he that is] upright in the way [is] abomination to the wicked.
Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
