Nahum 3
1 Woe to the bloody city! it [is] all full of lies [and] robbery; the prey departeth not;
Oh vérontás városa! Mindenestül hazugság, martalékkal telve, nem szűnik meg a ragadozás.
2 The noise of a whip, and the noise of the rattling of the wheels, and of the pransing horses, and of the jumping chariots.
Hallik az ostor, s hallik keréknek zaja, s ügető ló és robogó szekér;
3 The horseman lifteth up both the bright sword and the glittering spear: and [there is] a multitude of slain, and a great number of carcases; and [there is] none end of [their] corpses; they stumble upon their corpses:
törtető lovas és kardnak lángja és dárdának villáma, megölteknek sokasága és hulláknak tömege; vége sincs a holttesteknek, megbotlanak a holttesteiken.
4 Because of the multitude of the whoredoms of the wellfavoured harlot, the mistress of witchcrafts, that selleth nations through her whoredoms, and families through her witchcrafts.
Sok paráznasága miatt a parázna nőnek, a szépséges bájúnak, a boszorkányságot űzőnek, ki nemzeteket adott el paráznaságával és nemzetségeket boszorkányságával.
5 Behold, I [am] against thee, saith the LORD of hosts; and I will discover thy skirts upon thy face, and I will shew the nations thy nakedness, and the kingdoms thy shame.
Íme, én ellened fordulok, úgymond az Örökkévaló, a seregek Ura, és feltakarom uszályaidat arczod fölé, és láttatom nemzetekkel meztelenségedet a királyságokkal gyalázatodat.
6 And I will cast abominable filth upon thee, and make thee vile, and will set thee as a gazingstock.
És vetek reád undokságokat, elcsúfítlak, látványossággá teszlek.
7 And it shall come to pass, [that] all they that look upon thee shall flee from thee, and say, Nineveh is laid waste: who will bemoan her? whence shall I seek comforters for thee?
És lészen, bárki lát téged, szökik tőled és mondja: Elpusztíttatott Ninivé, ki szánja meg őt! Honnét keressek vigasztalókat számodra!?
8 Art thou better than populous No, that was situate among the rivers, [that had] the waters round about it, whose rampart [was] the sea, [and] her wall [was] from the sea?
Jobb vagy-e NóÁmónnál, mely folyók közt lakik, víz van körülötte, melynek bástyája tenger, a tengerből való a fala?
9 Ethiopia and Egypt [were] her strength, and [it was] infinite; Put and Lubim were thy helpers.
Kús a hatalma meg Egyiptom vég nélkül; Pút és lúbiak voltak segítségedül.
10 Yet [was] she carried away, she went into captivity: her young children also were dashed in pieces at the top of all the streets: and they cast lots for her honourable men, and all her great men were bound in chains.
Ő is számkivetetten fogságba ment; az ő kisdedei is szétzúzattak minden utczának sarkán, előkelői fölött sorsot vetettek, s nagyjai mind bilincsekbe verettek.
11 Thou also shalt be drunken: thou shalt be hid, thou also shalt seek strength because of the enemy.
Te is megrészegedel majd, kábulttá, lészsz, te is oltalmat keressz majd ellenség elől.
12 All thy strong holds [shall be like] fig trees with the firstripe figs: if they be shaken, they shall even fall into the mouth of the eater.
Mind az erősségeid fügefák, koraérett gyümölccsel; ha megrázatnak, ráhullanak szájára az evőnek.
13 Behold, thy people in the midst of thee [are] women: the gates of thy land shall be set wide open unto thine enemies: the fire shall devour thy bars.
Íme embereid asszonyok közepetted; ellenségeidnek megnyittattak országodnak kapui; tűz emésztette meg reteszeidet.
14 Draw thee waters for the siege, fortify thy strong holds: go into clay, and tread the morter, make strong the brickkiln.
Ostromvizet meríts magadnak, javítsd ki erősségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, erősítsd meg a téglaégetőt.
15 There shall the fire devour thee; the sword shall cut thee off, it shall eat thee up like the cankerworm: make thyself many as the cankerworm, make thyself many as the locusts.
Ott megemészt téged a tűz, kiírt téged a kard, fölemészt, mint a szöcskét: tömörülj mint a szöcske, tömörülj mint a sáska.
16 Thou hast multiplied thy merchants above the stars of heaven: the cankerworm spoileth, and flieth away.
Sokasítottad kalmáraidat, az ég csillagainál jobban; szétterült a szöcske és elrepült.
17 Thy crowned [are] as the locusts, and thy captains as the great grasshoppers, which camp in the hedges in the cold day, [but] when the sun ariseth they flee away, and their place is not known where they [are].
Vezéreid olyanok mint a sáska, főtisztjeid mint a sáskaraj, mely a kerítésekben tanyáz hideg napon: felsütött a nap és elköltözött, s meg nem ismerszik a helye, hová lett.
18 Thy shepherds slumber, O king of Assyria: thy nobles shall dwell [in the dust: ] thy people is scattered upon the mountains, and no man gathereth [them].
Szunnyadoztak a te pásztoraid, Assúr királya, nyugszanak a te hatalmasaid; szétszóródtak embereid a hegyeken, és nincs, ki összegyűjtené.
19 [There is] no healing of thy bruise; thy wound is grievous: all that hear the bruit of thee shall clap the hands over thee: for upon whom hath not thy wickedness passed continually?
Nincs enyhítés törésed számára, végzetes a te sebed; mind a kik hallják híredet, összecsapják fölötted kezüket, mert kire nem szállott a te; gonoszságod állandóan!
