Job 6
1 But Job answered and said,
Jób pedig felele, és monda:
2 Oh that my grief were throughly weighed, and my calamity laid in the balances together!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 For now it would be heavier than the sand of the sea: therefore my words are swallowed up.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 For the arrows of the Almighty [are] within me, the poison whereof drinketh up my spirit: the terrors of God do set themselves in array against me.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Doth the wild ass bray when he hath grass? or loweth the ox over his fodder?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Can that which is unsavoury be eaten without salt? or is there [any] taste in the white of an egg?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 The things [that] my soul refused to touch [are] as my sorrowful meat.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Oh that I might have my request; and that God would grant [me] the thing that I long for!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 Even that it would please God to destroy me; that he would let loose his hand, and cut me off!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Then should I yet have comfort; yea, I would harden myself in sorrow: let him not spare; for I have not concealed the words of the Holy One.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 What [is] my strength, that I should hope? and what [is] mine end, that I should prolong my life?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 [Is] my strength the strength of stones? or [is] my flesh of brass?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 [Is] not my help in me? and is wisdom driven quite from me?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 To him that is afflicted pity [should be shewed] from his friend; but he forsaketh the fear of the Almighty.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 My brethren have dealt deceitfully as a brook, [and] as the stream of brooks they pass away;
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Which are blackish by reason of the ice, [and] wherein the snow is hid:
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 What time they wax warm, they vanish: when it is hot, they are consumed out of their place.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 The paths of their way are turned aside; they go to nothing, and perish.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 The troops of Tema looked, the companies of Sheba waited for them.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 They were confounded because they had hoped; they came thither, and were ashamed.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 For now ye are nothing; ye see [my] casting down, and are afraid.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Did I say, Bring unto me? or, Give a reward for me of your substance?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Or, Deliver me from the enemy’s hand? or, Redeem me from the hand of the mighty?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Teach me, and I will hold my tongue: and cause me to understand wherein I have erred.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 How forcible are right words! but what doth your arguing reprove?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Do ye imagine to reprove words, and the speeches of one that is desperate, [which are] as wind?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Yea, ye overwhelm the fatherless, and ye dig [a pit] for your friend.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Now therefore be content, look upon me; for [it is] evident unto you if I lie.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Return, I pray you, let it not be iniquity; yea, return again, my righteousness [is] in it.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Is there iniquity in my tongue? cannot my taste discern perverse things?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
