Job 6
1 But Job answered and said,
Felelt Jób és mondta:
2 Oh that my grief were throughly weighed, and my calamity laid in the balances together!
Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
3 For now it would be heavier than the sand of the sea: therefore my words are swallowed up.
Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4 For the arrows of the Almighty [are] within me, the poison whereof drinketh up my spirit: the terrors of God do set themselves in array against me.
Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
5 Doth the wild ass bray when he hath grass? or loweth the ox over his fodder?
Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
6 Can that which is unsavoury be eaten without salt? or is there [any] taste in the white of an egg?
Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
7 The things [that] my soul refused to touch [are] as my sorrowful meat.
Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
8 Oh that I might have my request; and that God would grant [me] the thing that I long for!
Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
9 Even that it would please God to destroy me; that he would let loose his hand, and cut me off!
s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10 Then should I yet have comfort; yea, I would harden myself in sorrow: let him not spare; for I have not concealed the words of the Holy One.
Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
11 What [is] my strength, that I should hope? and what [is] mine end, that I should prolong my life?
Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
12 [Is] my strength the strength of stones? or [is] my flesh of brass?
Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
13 [Is] not my help in me? and is wisdom driven quite from me?
Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14 To him that is afflicted pity [should be shewed] from his friend; but he forsaketh the fear of the Almighty.
Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
15 My brethren have dealt deceitfully as a brook, [and] as the stream of brooks they pass away;
Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
16 Which are blackish by reason of the ice, [and] wherein the snow is hid:
A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
17 What time they wax warm, they vanish: when it is hot, they are consumed out of their place.
mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
18 The paths of their way are turned aside; they go to nothing, and perish.
Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
19 The troops of Tema looked, the companies of Sheba waited for them.
Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
20 They were confounded because they had hoped; they came thither, and were ashamed.
megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
21 For now ye are nothing; ye see [my] casting down, and are afraid.
Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
22 Did I say, Bring unto me? or, Give a reward for me of your substance?
Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
23 Or, Deliver me from the enemy’s hand? or, Redeem me from the hand of the mighty?
és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
24 Teach me, and I will hold my tongue: and cause me to understand wherein I have erred.
Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
25 How forcible are right words! but what doth your arguing reprove?
Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26 Do ye imagine to reprove words, and the speeches of one that is desperate, [which are] as wind?
Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
27 Yea, ye overwhelm the fatherless, and ye dig [a pit] for your friend.
Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
28 Now therefore be content, look upon me; for [it is] evident unto you if I lie.
Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29 Return, I pray you, let it not be iniquity; yea, return again, my righteousness [is] in it.
Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
30 Is there iniquity in my tongue? cannot my taste discern perverse things?
Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?
