Job 23
1 Then Job answered and said,
Felele pedig Jób, és monda:
2 Even to day [is] my complaint bitter: my stroke is heavier than my groaning.
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 Oh that I knew where I might find him! [that] I might come [even] to his seat!
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
4 I would order [my] cause before him, and fill my mouth with arguments.
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
5 I would know the words [which] he would answer me, and understand what he would say unto me.
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 Will he plead against me with [his] great power? No; but he would put [strength] in me.
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 There the righteous might dispute with him; so should I be delivered for ever from my judge.
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 Behold, I go forward, but he [is] not [there; ] and backward, but I cannot perceive him:
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
9 On the left hand, where he doth work, but I cannot behold [him: ] he hideth himself on the right hand, that I cannot see [him: ]
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
10 But he knoweth the way that I take: [when] he hath tried me, I shall come forth as gold.
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 My foot hath held his steps, his way have I kept, and not declined.
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
12 Neither have I gone back from the commandment of his lips; I have esteemed the words of his mouth more than my necessary [food].
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 But he [is] in one [mind], and who can turn him? and [what] his soul desireth, even [that] he doeth.
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 For he performeth [the thing that is] appointed for me: and many such [things are] with him.
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
15 Therefore am I troubled at his presence: when I consider, I am afraid of him.
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
16 For God maketh my heart soft, and the Almighty troubleth me:
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 Because I was not cut off before the darkness, [neither] hath he covered the darkness from my face.
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
