Job 22
1 Then Eliphaz the Temanite answered and said,
Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Can a man be profitable unto God, as he that is wise may be profitable unto himself?
Az Istennek használ-é az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3 [Is it] any pleasure to the Almighty, that thou art righteous? or [is it] gain [to him], that thou makest thy ways perfect?
Gyönyörűségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?
4 Will he reprove thee for fear of thee? will he enter with thee into judgment?
A te isteni félelmedért fedd-é téged, és azért perel-é veled?
5 [Is] not thy wickedness great? and thine iniquities infinite?
Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?
6 For thou hast taken a pledge from thy brother for nought, and stripped the naked of their clothing.
Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Thou hast not given water to the weary to drink, and thou hast withholden bread from the hungry.
Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8 But [as for] the mighty man, he had the earth; and the honourable man dwelt in it.
A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9 Thou hast sent widows away empty, and the arms of the fatherless have been broken.
Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Therefore snares [are] round about thee, and sudden fear troubleth thee;
Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Or darkness, [that] thou canst not see; and abundance of waters cover thee.
Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!
12 [Is] not God in the height of heaven? and behold the height of the stars, how high they are!
Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 And thou sayest, How doth God know? can he judge through the dark cloud?
És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?
14 Thick clouds [are] a covering to him, that he seeth not; and he walketh in the circuit of heaven.
Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Hast thou marked the old way which wicked men have trodden?
Az ősvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;
16 Which were cut down out of time, whose foundation was overflown with a flood:
A kik időnap előtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!
17 Which said unto God, Depart from us: and what can the Almighty do for them?
A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?
18 Yet he filled their houses with good [things: ] but the counsel of the wicked is far from me.
Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19 The righteous see [it], and are glad: and the innocent laugh them to scorn.
Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20 Whereas our substance is not cut down, but the remnant of them the fire consumeth.
Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékjokat tűz emészti meg!
21 Acquaint now thyself with him, and be at peace: thereby good shall come unto thee.
Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22 Receive, I pray thee, the law from his mouth, and lay up his words in thine heart.
Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23 If thou return to the Almighty, thou shalt be built up, thou shalt put away iniquity far from thy tabernacles.
Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24 Then shalt thou lay up gold as dust, and the [gold] of Ophir as the stones of the brooks.
Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 Yea, the Almighty shall be thy defence, and thou shalt have plenty of silver.
És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.
26 For then shalt thou have thy delight in the Almighty, and shalt lift up thy face unto God.
Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.
27 Thou shalt make thy prayer unto him, and he shall hear thee, and thou shalt pay thy vows.
Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 Thou shalt also decree a thing, and it shall be established unto thee: and the light shall shine upon thy ways.
Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 When [men] are cast down, then thou shalt say, [There is] lifting up; and he shall save the humble person.
Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30 He shall deliver the island of the innocent: and it is delivered by the pureness of thine hands.
Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
