Job 19
1 Then Job answered and said,
Felelt Jób és mondta:
2 How long will ye vex my soul, and break me in pieces with words?
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 These ten times have ye reproached me: ye are not ashamed [that] ye make yourselves strange to me.
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 And be it indeed [that] I have erred, mine error remaineth with myself.
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 If indeed ye will magnify [yourselves] against me, and plead against me my reproach:
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 Know now that God hath overthrown me, and hath compassed me with his net.
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 Behold, I cry out of wrong, but I am not heard: I cry aloud, but [there is] no judgment.
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 He hath fenced up my way that I cannot pass, and he hath set darkness in my paths.
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 He hath stripped me of my glory, and taken the crown [from] my head.
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 He hath destroyed me on every side, and I am gone: and mine hope hath he removed like a tree.
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 He hath also kindled his wrath against me, and he counteth me unto him as [one of] his enemies.
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 His troops come together, and raise up their way against me, and encamp round about my tabernacle.
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 He hath put my brethren far from me, and mine acquaintance are verily estranged from me.
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 My kinsfolk have failed, and my familiar friends have forgotten me.
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 They that dwell in mine house, and my maids, count me for a stranger: I am an alien in their sight.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 I called my servant, and he gave [me] no answer; I intreated him with my mouth.
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 My breath is strange to my wife, though I intreated for the children’s [sake] of mine own body.
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 Yea, young children despised me; I arose, and they spake against me.
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 All my inward friends abhorred me: and they whom I loved are turned against me.
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 My bone cleaveth to my skin and to my flesh, and I am escaped with the skin of my teeth.
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 Have pity upon me, have pity upon me, O ye my friends; for the hand of God hath touched me.
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 Why do ye persecute me as God, and are not satisfied with my flesh?
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 Oh that my words were now written! oh that they were printed in a book!
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 That they were graven with an iron pen and lead in the rock for ever!
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 For I know [that] my redeemer liveth, and [that] he shall stand at the latter [day] upon the earth:
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 And [though] after my skin [worms] destroy this [body], yet in my flesh shall I see God:
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 Whom I shall see for myself, and mine eyes shall behold, and not another; [though] my reins be consumed within me.
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 But ye should say, Why persecute we him, seeing the root of the matter is found in me?
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 Be ye afraid of the sword: for wrath [bringeth] the punishments of the sword, that ye may know [there is] a judgment.
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
