Job 17
1 My breath is corrupt, my days are extinct, the graves [are ready] for me.
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 [Are there] not mockers with me? and doth not mine eye continue in their provocation?
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 Lay down now, put me in a surety with thee; who [is] he [that] will strike hands with me?
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 For thou hast hid their heart from understanding: therefore shalt thou not exalt [them].
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 He that speaketh flattery to [his] friends, even the eyes of his children shall fail.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 He hath made me also a byword of the people; and aforetime I was as a tabret.
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 Mine eye also is dim by reason of sorrow, and all my members [are] as a shadow.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 Upright [men] shall be astonied at this, and the innocent shall stir up himself against the hypocrite.
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 The righteous also shall hold on his way, and he that hath clean hands shall be stronger and stronger.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 But as for you all, do ye return, and come now: for I cannot find [one] wise [man] among you.
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 My days are past, my purposes are broken off, [even] the thoughts of my heart.
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 They change the night into day: the light [is] short because of darkness.
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 I have said to corruption, Thou [art] my father: to the worm, [Thou art] my mother, and my sister.
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 And where [is] now my hope? as for my hope, who shall see it?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
