Job 16
1 Then Job answered and said,
Felelt Jób és mondta:
2 I have heard many such things: miserable comforters [are] ye all.
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 Shall vain words have an end? or what emboldeneth thee that thou answerest?
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 I also could speak as ye [do: ] if your soul were in my soul’s stead, I could heap up words against you, and shake mine head at you.
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
5 [But] I would strengthen you with my mouth, and the moving of my lips should asswage [your grief].
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 Though I speak, my grief is not asswaged: and [though] I forbear, what am I eased?
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
7 But now he hath made me weary: thou hast made desolate all my company.
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 And thou hast filled me with wrinkles, [which] is a witness [against me: ] and my leanness rising up in me beareth witness to my face.
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 He teareth [me] in his wrath, who hateth me: he gnasheth upon me with his teeth; mine enemy sharpeneth his eyes upon me.
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 They have gaped upon me with their mouth; they have smitten me upon the cheek reproachfully; they have gathered themselves together against me.
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 God hath delivered me to the ungodly, and turned me over into the hands of the wicked.
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 I was at ease, but he hath broken me asunder: he hath also taken [me] by my neck, and shaken me to pieces, and set me up for his mark.
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 His archers compass me round about, he cleaveth my reins asunder, and doth not spare; he poureth out my gall upon the ground.
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
14 He breaketh me with breach upon breach, he runneth upon me like a giant.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
15 I have sewed sackcloth upon my skin, and defiled my horn in the dust.
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
16 My face is foul with weeping, and on my eyelids [is] the shadow of death;
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
17 Not for [any] injustice in mine hands: also my prayer [is] pure.
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 O earth, cover not thou my blood, and let my cry have no place.
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
19 Also now, behold, my witness [is] in heaven, and my record [is] on high.
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
20 My friends scorn me: [but] mine eye poureth out [tears] unto God.
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
21 O that one might plead for a man with God, as a man [pleadeth] for his neighbour!
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
22 When a few years are come, then I shall go the way [whence] I shall not return.
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
