Job 13
1 Lo, mine eye hath seen all [this], mine ear hath heard and understood it.
Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
2 What ye know, [the same] do I know also: I [am] not inferior unto you.
Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
3 Surely I would speak to the Almighty, and I desire to reason with God.
Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
4 But ye [are] forgers of lies, ye [are] all physicians of no value.
Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
5 O that ye would altogether hold your peace! and it should be your wisdom.
Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
6 Hear now my reasoning, and hearken to the pleadings of my lips.
Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
7 Will ye speak wickedly for God? and talk deceitfully for him?
Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
8 Will ye accept his person? will ye contend for God?
Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
9 Is it good that he should search you out? or as one man mocketh another, do ye [so] mock him?
Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
10 He will surely reprove you, if ye do secretly accept persons.
Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
11 Shall not his excellency make you afraid? and his dread fall upon you?
Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
12 Your remembrances [are] like unto ashes, your bodies to bodies of clay.
Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
13 Hold your peace, let me alone, that I may speak, and let come on me what [will].
Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
14 Wherefore do I take my flesh in my teeth, and put my life in mine hand?
Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
15 Though he slay me, yet will I trust in him: but I will maintain mine own ways before him.
Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
16 He also [shall be] my salvation: for an hypocrite shall not come before him.
Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
17 Hear diligently my speech, and my declaration with your ears.
Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
18 Behold now, I have ordered [my] cause; I know that I shall be justified.
Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19 Who [is] he [that] will plead with me? for now, if I hold my tongue, I shall give up the ghost.
Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
20 Only do not two [things] unto me: then will I not hide myself from thee.
Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
21 Withdraw thine hand far from me: and let not thy dread make me afraid.
Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
22 Then call thou, and I will answer: or let me speak, and answer thou me.
aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
23 How many [are] mine iniquities and sins? make me to know my transgression and my sin.
Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
24 Wherefore hidest thou thy face, and holdest me for thine enemy?
Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
25 Wilt thou break a leaf driven to and fro? and wilt thou pursue the dry stubble?
Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
26 For thou writest bitter things against me, and makest me to possess the iniquities of my youth.
Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
27 Thou puttest my feet also in the stocks, and lookest narrowly unto all my paths; thou settest a print upon the heels of my feet.
és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
28 And he, as a rotten thing, consumeth, as a garment that is moth eaten.
És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett:
