Job 10
1 My soul is weary of my life; I will leave my complaint upon myself; I will speak in the bitterness of my soul.
Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
2 I will say unto God, Do not condemn me; shew me wherefore thou contendest with me.
Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
3 [Is it] good unto thee that thou shouldest oppress, that thou shouldest despise the work of thine hands, and shine upon the counsel of the wicked?
Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
4 Hast thou eyes of flesh? or seest thou as man seeth?
Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
5 [Are] thy days as the days of man? [are] thy years as man’s days,
Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
6 That thou enquirest after mine iniquity, and searchest after my sin?
hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
7 Thou knowest that I am not wicked; and [there is] none that can deliver out of thine hand.
noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
8 Thine hands have made me and fashioned me together round about; yet thou dost destroy me.
Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
9 Remember, I beseech thee, that thou hast made me as the clay; and wilt thou bring me into dust again?
Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
10 Hast thou not poured me out as milk, and curdled me like cheese?
Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
11 Thou hast clothed me with skin and flesh, and hast fenced me with bones and sinews.
bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
12 Thou hast granted me life and favour, and thy visitation hath preserved my spirit.
életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
13 And these [things] hast thou hid in thine heart: I know that this [is] with thee.
De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
14 If I sin, then thou markest me, and thou wilt not acquit me from mine iniquity.
ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
15 If I be wicked, woe unto me; and [if] I be righteous, [yet] will I not lift up my head. [I am] full of confusion; therefore see thou mine affliction;
Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
16 For it increaseth. Thou huntest me as a fierce lion: and again thou shewest thyself marvellous upon me.
S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
17 Thou renewest thy witnesses against me, and increasest thine indignation upon me; changes and war [are] against me.
megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
18 Wherefore then hast thou brought me forth out of the womb? Oh that I had given up the ghost, and no eye had seen me!
S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
19 I should have been as though I had not been; I should have been carried from the womb to the grave.
mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
20 [Are] not my days few? cease [then, and] let me alone, that I may take comfort a little,
Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
21 Before I go [whence] I shall not return, [even] to the land of darkness and the shadow of death;
Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
22 A land of darkness, as darkness [itself; and] of the shadow of death, without any order, and [where] the light [is] as darkness.
országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
