Psalms 95

1 O come, let us sing unto the LORD: let us make a joyful noise to the rock of our salvation.

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Let us come before his presence with thanksgiving, and make a joyful noise unto him with psalms.

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 For the LORD is a great God, and a great King above all gods.

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 In his hand are the deep places of the earth: the strength of the hills is his also.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 The sea is his, and he made it: and his hands formed the dry land.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 O come, let us worship and bow down: let us kneel before the LORD our maker.

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 For he is our God; and we are the people of his pasture, and the sheep of his hand. To day if all of you will hear his voice,

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 Harden not your heart, as in the provocation, and as in the day of temptation in the wilderness:

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 When your fathers tempted me, proved me, and saw my work.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 Forty years long was I grieved with this generation, and said, It is a people that do go astray in their heart, and they have not known my ways:

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 Unto whom I swore in my wrath that they should not enter into my rest.

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.