Psalms 17
1 Hear the right, O LORD, attend unto my cry, give ear unto my prayer, that goes not out of feigned lips.
Dávid imádsága. Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról.
2 Let my sentence come forth from your presence; let your eyes behold the things that are equal.
A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.
3 You have proved mine heart; you have visited me in the night; you have tried me, and shall find nothing; I am purposed that my mouth shall not transgress.
Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon.
4 Concerning the works of men, by the word of your lips I have kept me from the paths of the destroyer.
Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire.
5 Hold up my activities in your paths, that my footsteps slip not.
Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.
6 I have called upon you, for you will hear me, O God: incline your ear unto me, and hear my speech.
Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.
7 Show your marvellous loving kindness, O you that save by your right hand them which put their trust in you from those that rise up against them.
Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.
8 Keep me as the apple of the eye, hide me under the shadow of your wings,
Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.
9 From the wicked that oppress me, from my deadly enemies, who compass me about.
A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem.
10 They are enclosed in their own fat: with their mouth they speak proudly.
Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.
11 They have now compassed us in our steps: they have set their eyes bowing down to the earth;
Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.
12 Like a lion that is greedy of his prey, and as it were a young lion lurking in secret places.
Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz.
13 Arise, O LORD, disappoint him, cast him down: deliver my soul from the wicked, which is your sword:
Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;
14 From men which are your hand, O LORD, from men of the world, which have their portion in this life, and whose belly you fill with your hid treasure: they are full of children, and leave the rest of their substance to their babes.
Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.
15 As for me, I will behold your face in righteousness: I shall be satisfied, when I awake, with your likeness.
Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.
