Psalms 104
1 Bless the LORD, O my soul. O LORD my God, you are very great; you are clothed with honour and majesty.
Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 Who cover yourself with light as with a garment: who stretch out the heavens like a curtain:
A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 Who lays the beams of his chambers in the waters: who makes the clouds his chariot: who walks upon the wings of the wind:
A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 Who makes his angels spirits; his ministers a flaming fire:
A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 Who laid the foundations of the earth, that it should not be removed for ever.
Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 You covered it with the deep as with a garment: the waters stood above the mountains.
Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 At your rebuke they fled; at the voice of your thunder they hasted away.
Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 They go up by the mountains; they go down by the valleys unto the place which you have founded for them.
Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 You have set a bound that they may not pass over; that they turn not again to cover the earth.
Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 He sends the springs into the valleys, which run among the hills.
A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 They give drink to every beast of the field: the wild asses quench their thirst.
Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 By them shall the fowls of the heaven have their habitation, which sing among the branches.
Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 He waters the hills from his chambers: the earth is satisfied with the fruit of your works.
A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.
14 He causes the grass to grow for the cattle, and herb for the service of man: that he may bring forth food out of the earth;
A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,
15 And wine that makes glad the heart of man, and oil to make his face to shine, and bread which strengthens man's heart.
És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.
16 The trees of the LORD are full of sap; the cedars of Lebanon, which he has planted;
Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17 Where the birds make their nests: as for the stork, the fir trees are her house.
A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18 The high hills are a refuge for the wild goats; and the rocks for the conies.
A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19 He appointed the moon for seasons: the sun knows his going down.
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20 You make darkness, and it is night: wherein all the beasts of the forest do creep forth.
Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;
21 The young lions roar after their prey, and seek their food from God.
Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.
22 The sun arises, they gather themselves together, and lay them down in their dens.
Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;
23 Man goes forth unto his work and to his labour until the evening.
Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.
24 O LORD, how manifold are your works! in wisdom have you made them all: the earth is full of your riches.
Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25 So is this great and wide sea, wherein are things creeping innumerable, both small and great beasts.
Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26 There go the ships: there is that leviathan (sea serpent), whom you have made to play therein.
Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27 These wait all upon you; that you may give them their food in due season.
Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.
28 That you give them they gather: you open your hand, they are filled with good.
Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29 You hide your face, they are troubled: you take away their breath, they die, and return to their dust.
Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30 You send forth your spirit, they are created: and you renew the face of the earth.
Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31 The glory of the LORD shall endure for ever: the LORD shall rejoice in his works.
Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;
32 He looks on the earth, and it trembles: he touches the hills, and they smoke.
A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33 I will sing unto the LORD as long as I live: I will sing praise to my God while I have my being.
Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34 My meditation of him shall be sweet: I will be glad in the LORD.
Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35 Let the sinners be consumed out of the earth, and let the wicked be no more. Bless you the LORD, O my soul. Praise all of you the LORD.
Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!
