Mark 4
1 And he began again to teach by the sea side: and there was gathered unto him a great multitude, so that he entered into a ship, and sat in the sea; and the whole multitude was by the sea on the land.
Ismét tanítani kezdett a tenger mellett. És nagy sokaság gyűlt őhozzá, úgyhogy ő a hajóba lépve, a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön ült.
2 And he taught them many things by parables, and said unto them in his doctrine,
Sokat tanította őket példázatokban, és ezt mondta nékik tanításában:
3 Hearken; Behold, there went out a sower to sow:
„Halljátok: Íme, a magvető kiment vetni.
4 And it came to pass, as he sowed, some fell by the way side, and the fowls of the air came and devoured it up.
És történt vetés közben, hogy némely mag az út mellé esett, és eljöttek az égi madarak, és megették azt.
5 And some fell on stony ground, where it had not much earth; and immediately it sprang up, because it had no depth of earth:
Némely pedig a köves helyre esett, ahol nem sok földje volt, és hamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.
6 But when the sun was up, it was scorched; and because it had no root, it withered away.
Mikor pedig fölkelt a nap, megégett, és mivel nem volt gyökere, elszáradt.
7 And some fell among thorns, and the thorns grew up, and choked it, and it yielded no fruit.
Némely pedig a tövisek közé esett, és a tövisek megnőttek, megfojtották azt, és így nem adott gyümölcsöt.
8 And other fell on good ground, and did yield fruit that sprang up and increased; and brought forth, some thirty, and some sixty, and some an hundred.
Némely pedig a jó földbe esett; és növekedő és bővölködő gyümölcsöt adott, és némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely pedig százannyit hozott.“
9 And he said unto them, He that has ears to hear, let him hear.
Majd ezt mondta nekik: „Akinek van füle a hallásra, hallja.“
10 And when he was alone, they that were about him with the twelve asked of him the parable.
Mikor pedig egyedül volt, megkérdezték őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.
11 And he said unto them, Unto you it is given to know the mystery of the kingdom of God: but unto them that are without, all these things are done in parables:
Ő pedig ezt mondta nekik: „Nektek megadatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, de a kívül levőknek minden példázatokban adatik;
12 That seeing they may see, and not perceive; and hearing they may hear, and not understand; lest at any time they should be converted, and their sins should be forgiven them.
hogy »nézvén nézzenek, és ne lássanak; és hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.«“
13 And he said unto them, Know all of you not this parable? and how then will all of you know all parables?
És mondta nekik: „Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan értitek meg majd a többi példázatot?
14 The sower sows the word. (logos)
A magvető az igét hinti.
15 And these are they by the way side, where the word (logos) is sown; but when they have heard, Satan comes immediately, and takes away the word (logos) that was sown in their hearts.
Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét, de mihelyt hallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét.
16 And these are they likewise which are sown on stony ground; who, when they have heard the word, (logos) immediately receive it with gladness;
És hasonlóképen a köves helyre vetettek azok, akik mihelyt hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják,
17 And have no root in themselves, and so endure but for a time: afterward, when affliction or persecution arises for the word's sake, (logos) immediately they are offended.
de nincsen bennük gyökere, hanem ideig valók; azután ha nyomorúságot vagy háborúságot kell szenvedniük az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.
18 And these are they which are sown among thorns; such as hear the word, (logos)
A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét hallják,
19 And the cares of this world, and the deceitfulness of riches, and the lusts of other things entering in, choke the word, (logos) and it becomes unfruitful. (aiōn g165)
de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok megkívánása közbejönnek, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz. (aiōn g165)
20 And these are they which are sown on good ground; such as hear the word, (logos) and receive it, and bring forth fruit, some thirtyfold, some sixty, and some an hundred.
A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét, befogadják, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely százannyit.“
21 And he said unto them, Is a candle brought to be put under a bushel, or under a bed? and not to be set on a candlestick?
Ezután ezt mondta nékik: „Vajon azért veszik-e elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a gyertyatartóba tegyék?
22 For there is nothing hid, which shall not be manifested; neither was any thing kept secret, but that it should come abroad.
Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami nyilvánosságra ne kerülne.
23 If any man have ears to hear, let him hear.
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.“
24 And he said unto them, Take heed what all of you hear: with what measure all of you mete, it shall be measured to you: and unto you that hear shall more be given.
Ezt is mondta nekik: „Megjegyezzétek, amit hallotok: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak, akik halljátok.
25 For he that has, to him shall be given: and he that has not, from him shall be taken even that which he has.
Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.“
26 And he said, So is the kingdom of God, as if a man should cast seed into the ground;
És mondta Jézus: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember beveti a magot a földbe,
27 And should sleep, and rise night and day, and the seed should spring and grow up, he knows not how.
azután alszik és fölkel, éjjel és nappal: a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja, miképpen.
28 For the earth brings forth fruit of herself; first the blade, then the ear, after that the full corn in the ear.
Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.
29 But when the fruit is brought forth, immediately he puts in the sickle, because the harvest has come.
Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.“
30 And he said, Unto which shall we liken the kingdom of God? or with what comparison shall we compare it?
Majd ezt mondta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Vagy milyen példázatba foglaljuk azt?
31 It is like a grain of mustard seed, which, when it is sown in the earth, is less than all the seeds that be in the earth:
A mustármaghoz, amely amikor a földbe elvetik, minden földi magnál kisebb,
32 But when it is sown, it grows up, and becomes greater than all herbs, and shoots out great branches; so that the fowls of the air may lodge under the shadow of it.
és amikor elvetették, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.“
33 And with many such parables spoke he the word (logos) unto them, as they were able to hear it.
És sok ilyen példázatban hirdette nékik az igét, úgy, amint megérthették.
34 But without a parable spoke he not unto them: and when they were alone, he expounded all things to his disciples.
Példázat nélkül pedig nem szólt nekik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyarázott.
35 And the same day, when the even was come, he says unto them, Let us pass over unto the other side.
Azután ezt mondta nékik ugyanazon a napon, amint este lett: „Menjünk át a túlsó partra.“
36 And when they had sent away the multitude, they took him even as he was in the ship. And there were also with him other little ships.
Elbocsátották tehát a sokaságot, elvitték őt, úgy, amint éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak vele.
37 And there arose a great storm of wind, and the waves beat into the ship, so that it was now full.
Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt.
38 And he was in the hinder part of the ship, asleep on a pillow: and they awake him, and say unto him, Master, care you not that we perish?
Ő pedig a hajó hátulsó részében a vánkoson aludt. Ekkor fölkeltették őt, és ezt mondták néki: „Mester, nem törődsz vele, hogy elveszünk?“
39 And he arose, and rebuked the wind, and said unto the sea, Peace, be still. And the wind ceased, and there was a great calm.
És felkelve megdorgálta a szelet, és mondta a tengernek: „Hallgass, némulj el!“És elállt a szél, és nagy csendesség lett.
40 And he said unto them, Why are all of you so fearful? how is it that all of you have no faith?
Akkor ezt mondta nekik: „Miért vagytok ilyen félénkek? Miért nincsen hitetek?“
41 And they feared exceedingly, and said one to another, What manner of man is this, that even the wind and the sea obey him?
És nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: „Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engedelmeskedik néki?“
