Luke 18
1 And he spoke a parable unto them to this end, that men ought always to pray, and not to faint;
Egy példázatot is mondott nekik arról, hogy mindig imádkozni kell, és nem szabad belefáradni.
2 Saying, There was in a city a judge, which feared not God, neither regarded man:
Ezt mondta: „Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem félte, az embereket nem becsülte.
3 And there was a widow in that city; and she came unto him, saying, Avenge me of mine adversary.
Abban a városban volt egy özvegyasszony is, aki elment hozzá, és ezt mondta: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
4 And he would not for a while: but afterward he said within himself, Though I fear not God, nor regard man;
Az egy ideig nem akarta, de azután ezt mondta magában: Noha Istent nem félem, az embereket sem becsülöm,
5 Yet because this widow troubles me, I will avenge her, lest by her continual coming she weary me.
mégis mivel terhemre van nekem ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne gyötörjön engem.“
6 And the Lord said, Hear what the unjust judge says.
Ezt mondta az Úr: „Halljátok, mit mond a hamis bíró?
7 And shall not God avenge his own elect, which cry day and night unto him, though he bear long with them?
Vajon Isten nem szolgáltat-e igazságot az ő választottainak, akik hozzá kiáltanak éjjel és nappal? És várakoztatja-e őket?
8 I tell you that he will avenge them speedily. Nevertheless when the Son of man comes, shall he find faith on the earth?
Mondom néktek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamar. De amikor eljön az Emberfia, talál-e hitet a földön?“
9 And he spoke this parable unto certain which trusted in themselves that they were righteous, and despised others:
Némelyeknek, akik elbizakodtak, hogy ők igazak, és a többieket semmibe se vették, ezt a példázatot mondta:
10 Two men went up into the temple to pray; the one a Pharisee, and the other a publican.
„Két ember ment a templomba imádkozni. Az egyik farizeus, és a másik vámszedő.
11 The Pharisee stood and prayed thus with himself, God, I thank you, that I am not as other men are, extortionists, unjust, adulterers, or even as this publican.
A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.
12 I fast twice in the week, I give tithes of all that I possess.
Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.
13 And the publican, standing far off, would not lift up so much as his eyes unto heaven, but stroke upon his breast, saying, God be merciful to me a sinner.
A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem mellét verte, és ezt mondta: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
14 I tell you, this man went down to his house justified rather than the other: for every one that exalts himself shall be brought low; and he that humbles himself shall be exalted.
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.“
15 And they brought unto him also infants, that he would touch them: but when his disciples saw it, they rebuked them.
Kisgyermekeket is vittek hozzá, hogy kezét rájuk tegye. Amikor a tanítványok ezt látták, rájuk szóltak.
16 But Jesus called them unto him, and said, Suffer little children to come unto me, and forbid them not: for of such is the kingdom of God.
De Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: „Engedjétek, hogy a kisgyermekek hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa.
17 Verily I say unto you, Whosoever shall not receive the kingdom of God as a little child shall in no wise enter therein.
Bizony mondom néktek, aki nem úgy fogadja Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba.“
18 And a certain ruler asked him, saying, Good Master, what shall I do to inherit eternal life? (aiōnios g166)
Egy előkelő ember megkérdezte őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? (aiōnios g166)
19 And Jesus said unto him, Why call you me good? none is good, save one, that is, God.
Jézus ezt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
20 You know the commandments, Do not commit adultery, Do not kill, Do not steal, Do not bear false witness, Honour your father and your mother.
A parancsolatokat tudod: »Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld atyádat, anyádat!«“
21 And he said, All these have I kept from my youth up.
Ő pedig ezt mondta: „Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.“
22 Now when Jesus heard these things, he said unto him, Yet lack you one thing: sell all that you have, and distribute unto the poor, and you shall have treasure in heaven: and come, follow me.
Jézus ezt hallva, ezt mondta neki: „Még egy fogyatkozásod van: Add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, jöjj, és kövess engem.“
23 And when he heard this, he was very sorrowful: for he was very rich.
Az pedig, amikor ezt meghallotta, elszomorodott, mert igen gazdag volt.
24 And when Jesus saw that he was very sorrowful, he said, How hardly shall they that have riches enter into the kingdom of God!
Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, ezt mondta: „Milyen nehezen mennek be Isten országába azok, akik gazdagok.
25 For it is easier for a camel to go through a needle's eye, than for a rich man to enter into the kingdom of God.
Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak Isten országába bejutni.“
26 And they that heard it said, Who then can be saved?
Akik pedig ezt hallották, ezt mondták: „Ki üdvözülhet akkor?“
27 And he said, The things which are impossible with men are possible with God.
Ő pedig ezt mondta: „Ami embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges!“
28 Then Peter said, Lo, we have left all, and followed you.
Ekkor Péter így szólt: „Íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk Téged!“
29 And he said unto them, Verily I say unto you, There is no man that has left house, or parents, or brethren, or wife, or children, for the kingdom of God's sake,
Ő pedig ezt mondta nekik: „Bizony mondom nektek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,
31 Then he took unto him the twelve, and said unto them, Behold, we go up to Jerusalem, and all things that are written by the prophets concerning the Son of man shall be accomplished.
Maga mellé vette a tizenkettőt, és ezt mondta nekik: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az Emberfián, amit a próféták megírtak.
32 For he shall be delivered unto the Gentiles, and shall be mocked, and spitefully pleaded, and spitted on:
Mert a pogányok kezébe adják, megcsúfolják, meggyalázzák és megköpdösik,
33 And they shall scourge him, and put him to death: and the third day he shall rise again.
és miután megostorozták, megölik, de harmadnap feltámad.“
34 And they understood none of these things: and this saying (rhema) was hid from them, neither knew they the things which were spoken.
Ők azonban ezekből semmit sem értettek. Ez a beszéd rejtve maradt előttük, és nem fogták fel a mondottakat.
35 And it came to pass, that as he was come nigh unto Jericho, a certain blind man sat by the way side begging:
Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett, és koldult.
36 And hearing the multitude pass by, he asked what it meant.
És amikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, kérdezősködött, hogy mi az.
37 And they told him, that Jesus of Nazareth passes by.
Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
38 And he cried, saying, Jesus, you son of David, have mercy on me.
Ekkor így kiáltott: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!“
39 And they which went before rebuked him, that he should hold his peace: but he cried so much the more, You son of David, have mercy on me.
Akik pedig elől mentek, rászóltak, hogy hallgasson. De ő annál inkább kiáltott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!“
40 And Jesus stood, and commanded him to be brought unto him: and when he was come near, he asked him,
Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vigyék hozzá. Amikor közelébe ért, megkérdezte tőle:
41 Saying, What will you that I shall do unto you? And he said, Lord, that I may receive my sight.
„Mit akarsz, mit tegyek veled?“Az így szólt: „Uram, hogy a szemem világa megjöjjön.“
42 And Jesus said unto him, Receive your sight: your faith has saved you.
Jézus ezt mondta neki: „Láss, a te hited téged megtartott!“
43 And immediately he received his sight, and followed him, glorifying God: and all the people, when they saw it, gave praise unto God.
És azonnal megjött szeme világa, és követte őt, dicsőítve Istent. Az egész sokaság ezt látva dicsőséget adott Istennek.
