< Job 17 >
1 My breath is corrupt, my days are extinct, the graves are ready for me.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Are there not mockers with me? and does not mine eye continue in their provocation?
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Lay down now, put me in a guarantor with you; who is he that will shake hands with me?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 For you have hid their heart from understanding: therefore shall you not exalt them.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 He that speaks flattery to his friends, even the eyes of his children shall fail.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 He has made me also a byword of the people; and in old times I was as a timbrel.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Mine eye also is dim by reason of sorrow, and all my members are as a shadow.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Upright men shall be astonished at this, and the innocent shall stir up himself against the hypocrite.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 The righteous also shall hold on his way, and he that has clean hands shall be stronger and stronger.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 But as for you all, do all of you return, and come now: for I cannot find one wise man among you.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 My days are past, my purposes are broken off, even the thoughts of my heart.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 They change the night into day: the light is short because of darkness.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
13 If I wait, the grave is mine house: I have made my bed in the darkness. (Sheol )
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol )
14 I have said to corruption, You are my father: to the worm, You are my mother, and my sister.
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 And where is now my hope? as for my hope, who shall see it?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
16 They shall go down to the bars of the pit, when our rest together is in the dust. (Sheol )
Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban. (Sheol )