Job 37
1 At this also my heart trembleth, and is moved out of his place.
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
2 Hear attentively the noise of his voice, and the sound that goeth out of his mouth.
Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
3 He directeth it under the whole heaven, and his lightning unto the ends of the earth.
az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
4 After it a voice roareth: he thundereth with the voice of his excellency; and he will not stay them when his voice is heard.
Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
5 El thundereth marvellously with his voice; great things doeth he, which we cannot comprehend.
Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
6 For he saith to the snow, Be thou on the earth; likewise to the small rain, and to the great rain of his strength.
Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
7 He sealeth up the hand of every man; that all men may know his work.
Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
8 Then the beasts go into dens, and remain in their places.
S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
9 Out of the south cometh the whirlwind: and cold out of the north.
A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
10 By the breath of El frost is given: and the breadth of the waters is straitened.
Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
11 Also by watering he wearieth the thick cloud: he scattereth his bright cloud:
Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
12 And it is turned round about by his counsels: that they may do whatsoever he commandeth them upon the face of the world in the earth.
S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
13 He causeth it to come, whether for correction, or for his land, or for mercy.
hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
14 Hearken unto this, O Job: stand still, and consider the wondrous works of El.
Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
15 Dost thou know when Eloah disposed them, and caused the light of his cloud to shine?
Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
16 Dost thou know the balancings of the clouds, the wondrous works of him which is perfect in knowledge?
Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
17 How thy garments are warm, when he quieteth the earth by the south wind?
Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
18 Hast thou with him spread out the sky, which is strong, and as a molten looking glass?
Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
19 Teach us what we shall say unto him; for we cannot order our speech by reason of darkness.
Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
20 Shall it be told him that I speak? if a man speak, surely he shall be swallowed up.
Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
21 And now men see not the bright light which is in the clouds: but the wind passeth, and cleanseth them.
Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
22 Fair weather cometh out of the north: with Eloah is awesome majesty.
Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
23 Touching the Almighty, we cannot find him out: he is excellent in power, and in judgment, and in plenty of justice: he will not afflict.
A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
24 Men do therefore fear him: he respecteth not any that are wise of heart.
Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
