Job 3
1 After this opened Job his mouth, and cursed his day.
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
2 And Job spake, and said,
Megszólalt Jób és mondta:
3 Let the day perish wherein I was born, and the night in which it was said, There is a man child conceived.
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 Let that day be darkness; let not Eloah regard it from above, neither let the light shine upon it.
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 Let darkness and the shadow of death stain it; let a cloud dwell upon it; let the blackness of the day terrify it.
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 As for that night, let darkness seize upon it; let it not be joined unto the days of the year, let it not come into the number of the months.
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
7 Lo, let that night be solitary, let no joyful voice come therein.
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
8 Let them curse it that curse the day, who are ready to raise up their mourning.
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 Let the stars of the twilight thereof be dark; let it look for light, but have none; neither let it see the dawning of the day:
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
10 Because it shut not up the doors of my mother's womb, nor hid sorrow from mine eyes.
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 Why died I not from the womb? why did I not give up the ghost when I came out of the belly?
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 Why did the knees prevent me? or why the breasts that I should suck?
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 For now should I have lain still and been quiet, I should have slept: then had I been at rest,
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 With kings and counsellers of the earth, which built desolate places for themselves;
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 Or with princes that had gold, who filled their houses with silver:
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Or as an hidden untimely birth I had not been; as infants which never saw light.
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
17 There the wicked cease from troubling; and there the weary be at rest.
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 There the prisoners rest together; they hear not the voice of the oppressor.
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
19 The small and great are there; and the servant is free from his master.
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
20 Wherefore is light given to him that is in misery, and life unto the bitter in soul;
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 Which long for death, but it cometh not; and dig for it more than for hid treasures;
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
22 Which rejoice exceedingly, and are glad, when they can find the grave?
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
23 Why is light given to a man whose way is hid, and whom Eloah hath hedged in?
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
24 For my sighing cometh before I eat, and my roarings are poured out like the waters.
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
25 For the thing which I greatly feared is come upon me, and that which I was afraid of is come unto me.
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
26 I was not in safety, neither had I rest, neither was I quiet; yet trouble came.
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
