2 Kings 2
1 And it came to pass, when YHWH would take up EliYah into heaven by a whirlwind, that EliYah went with Elisha from Gilgal.
Történt, midőn az Örökkévaló fölvitte Élijáhút viharban az égbe, elment Élijáhú meg Elísá Gilgálból.
2 And EliYah said unto Elisha, Tarry here, I pray thee; for YHWH hath sent me to Bethel. And Elisha said unto him, As YHWH liveth, and as thy soul liveth, I will not leave thee. So they went down to Bethel.
És szólt Élijáhú Elísához: Maradj csak itt, mert az Örökkévaló Bét-Élbe küldött engem. Mondta Elísá: Él az Örökkévaló és lelked életére, nem hagylak el. Lementek hát Bét-Élbe.
3 And the sons of the prophets that were at Bethel came forth to Elisha, and said unto him, Knowest thou that YHWH will take away thy master from thy head to day? And he said, Yea, I know it; hold ye your peace.
És kimentek a prófétafiak, kik Bét-Élben voltak, Elísához és szóltak hozzá: Tudod-e, hogy ma el akarja venni az Örökkévaló a te uradat fejedről? Mondta: Én is tudom, hallgassatok!
4 And EliYah said unto him, Elisha, tarry here, I pray thee; for YHWH hath sent me to Jericho. And he said, As YHWH liveth, and as thy soul liveth, I will not leave thee. So they came to Jericho.
És mondta neki Élijáhú: Elísá, maradj csak itt, mert az Örökkévaló Jerichóba küldött engem. Mondta: Él az Örökkévaló és lelked életére nem hagylak el. Oda mentek tehát Jeríchóba.
5 And the sons of the prophets that were at Jericho came to Elisha, and said unto him, Knowest thou that YHWH will take away thy master from thy head to day? And he answered, Yea, I know it; hold ye your peace.
És oda léptek a prófétafiak, kik Jeríchóban voltak, Elísához és szóltak hozzá: Tudod-e, hogy ma el akarja venni az Örökkévaló a te uradat fejedről? Mondta: Én is tudom, hallgassatok!
6 And EliYah said unto him, Tarry, I pray thee, here; for YHWH hath sent me to Jordan. And he said, As YHWH liveth, and as thy soul liveth, I will not leave thee. And they two went on.
És mondta neki Elijáhú: Maradj csak itt, mert az Örökkévaló a Jordánhoz küldött engem. Mondta: Él az Örökkévaló és lelked életére, nem hagylak el. Elmentek tehát mindketten.
7 And fifty men of the sons of the prophets went, and stood to view afar off: and they two stood by Jordan.
De ötven ember a prófétafiak közül ment, és megálltak átellenben messziről; ők ketten pedig megálltak a Jordán mellett.
8 And EliYah took his mantle, and wrapped it together, and smote the waters, and they were divided hither and thither, so that they two went over on dry ground.
Ekkor vette Élijáhú a köpenyét, összesodorta, ráütött a vízre, ez kétfelé vált, ide és oda; és átkeltek mindketten szárazon.
9 And it came to pass, when they were gone over, that EliYah said unto Elisha, Ask what I shall do for thee, before I be taken away from thee. And Elisha said, I pray thee, let a double portion of thy spirit be upon me.
Volt pedig, amint átkeltek, szólt Élijáhú Elísához: Kérj, mit tegyek számodra, mielőtt elvétetném tőled. Mondta Elísá: Legyen tehát szellemedből kétszeresen rajtam.
10 And he said, Thou hast asked a hard thing: nevertheless, if thou see me when I am taken from thee, it shall be so unto thee; but if not, it shall not be so.
És mondta: Nehezet kértél! Ha majd látsz engem elvétetve tőled, legyen neked úgy ha pedig nem, nem leszen.
11 And it came to pass, as they still went on, and talked, that, behold, there appeared a chariot of fire, and horses of fire, and parted them both asunder; and EliYah went up by a whirlwind into heaven.
És volt, a mint folyton mennek és beszélgetnek, íme tüzes szekerek és tüzes lovak, melyek elválasztották őket egymástól; így fölszállt Élijáhú viharban az égbe.
12 And Elisha saw it, and he cried, My father, my father, the chariot of Israel, and the horsemen thereof. And he saw him no more: and he took hold of his own clothes, and rent them in two pieces.
És Elísá látja és így kiált föl: Atyám, atyám, Izraél szekerei ég lovasai! És nem látta őt többé. Ekkor megragadta a ruháit és szétszakította két darabra.
13 He took up also the mantle of EliYah that fell from him, and went back, and stood by the bank of Jordan;
És fölvette Élijáhú köpenyét, mely leesett róla; arra visszatért és megállott a Jordán partján.
14 And he took the mantle of EliYah that fell from him, and smote the waters, and said, Where is YHWH Elohim of EliYah? and when he also had smitten the waters, they parted hither and thither: and Elisha went over.
Vette Élijáhú köpenyét, mely leesett róla, ráütött a vízre és mondta: Hol az Örökkévaló, Élijáhú Istene? Ő is ráütött a vízre, az kétfelé vált, ide és oda, és átkelt Elísá.
15 And when the sons of the prophets which were to view at Jericho saw him, they said, The spirit of EliYah doth rest on Elisha. And they came to meet him, and bowed themselves to the ground before him.
És látták őt a prófétafiak, kik átellenben Jeríchóban voltak, és mondták: rajta nyugszik Elijáhú szelleme Elísán. Elejébe mentek és földre borultak előtte.
16 And they said unto him, Behold now, there be with thy servants fifty strong men; let them go, we pray thee, and seek thy master: lest peradventure the Spirit of YHWH hath taken him up, and cast him upon some mountain, or into some valley. And he said, Ye shall not send.
És szóltak hozzá: Íme, kérlek, van szolgáidnál ötven derék ember; hadd menjenek és keressék uradat, hátha elvitte őt az Örökkévaló szelleme és vetette őt a hegyek egyikére vagy a völgyek egyikébe. De mondta: Ne küldjetek.
17 And when they urged him till he was ashamed, he said, Send. They sent therefore fifty men; and they sought three days, but found him not.
De midőn unszolták, amíg megszégyelték, mondta: Küldjetek! Küldtek tehát ötven embert, keresték három napig, de nem találták.
18 And when they came again to him, (for he tarried at Jericho, ) he said unto them, Did I not say unto you, Go not?
Midőn visszatértek hozzá, ő ugyanis Jeríchóban maradt, szólt hozzájuk: Nemde mondtam nektek, ne menjetek?
19 And the men of the city said unto Elisha, Behold, I pray thee, the situation of this city is pleasant, as my master seeth: but the water is naught, and the ground barren.
És szóltak a város emberei Elísához: Íme, kérlek, a város fekvése jó, amint uram látja, de a víz rossz és a föld emberpusztító.
20 And he said, Bring me a new cruse, and put salt therein. And they brought it to him.
Erre mondta: Hozzatok nekem új csészét és tegyetek bele sót. És hoztak neki.
21 And he went forth unto the spring of the waters, and cast the salt in there, and said, Thus saith YHWH, I have healed these waters; there shall not be from thence any more death or barren land.
Kiment a víz forrásához és belevetett sót; mondta: Így szól az Örökkévaló: Meggyógyítottam e vizet, nem lesz többé onnan halál s emberpusztítás.
22 So the waters were healed unto this day, according to the saying of Elisha which he spake.
S meggyógyult a víz mind e mai napig, Elísá szava szerint, melyet szólt.
23 And he went up from thence unto Bethel: and as he was going up by the way, there came forth little children out of the city, and mocked him, and said unto him, Go up, thou bald head; go up, thou bald head.
Fölment onnan Bét-Élbe; a mint pedig fölment az úton, kis fiúk jöttek ki a városból, kicsúfolták őt és mondták neki: Jöjj föl, kopasz, jöjj föl kopasz!
24 And he turned back, and looked on them, and cursed them in the name of YHWH. And there came forth two she bears out of the wood, and tare forty and two children of them.
Ekkor hátrafordult, látta őket és megátkozta, az Örökkévaló nevében; erre kijött az erdőből két nőstény medve, és széthasított közülök negyvenkét gyermeket.
25 And he went from thence to mount Carmel, and from thence he returned to Samaria.
És elment onnan a Karmel hegyére; onnan pedig visszatért Sómrónba.
