Job 39
1 KNOWEST thou the time when the wild goats of the rock bring forth? or canst thou mark when the hinds do calve?
Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?
2 Canst thou number the months that they fulfil? or knowest thou the time when they bring forth?
Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?
3 They bow themselves, they bring forth their young ones, they cast out their sorrows.
Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.
4 Their young ones are in good liking, they grow up with corn; they go forth, and return not unto them.
Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.
5 Who hath sent out the wild ass free? or who hath loosed the bands of the wild ass?
Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,
6 Whose house I have made the wilderness, and the barren land his dwellings.
A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?
7 He scorneth the multitude of the city, neither regardeth he the crying of the driver.
Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.
8 The range of the mountains is his pasture, and he searcheth after every green thing.
A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.
9 Will the unicorn be willing to serve thee, or abide by thy crib?
Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?
10 Canst thou bind the unicorn with his band in the furrow? or will he harrow the valleys after thee?
Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
11 Wilt thou trust him, because his strength is great? or wilt thou leave thy labour to him?
Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?
12 Wilt thou believe him, that he will bring home thy seed, and gather it into thy barn?
Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?
13 Gavest thou the goodly wings unto the peacocks? or wings and feathers unto the ostrich?
Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?
14 Which leaveth her eggs in the earth, and warmeth them in dust,
Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!
15 And forgetteth that the foot may crush them, or that the wild beast may break them.
És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.
16 She is hardened against her young ones, as though they were not hers: her labour is in vain without fear;
Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;
17 Because God hath deprived her of wisdom, neither hath he imparted to her understanding.
Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.
18 What time she lifteth up herself on high, she scorneth the horse and his rider.
De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
19 Hast thou given the horse strength? hast thou clothed his neck with thunder?
Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?
20 Canst thou make him afraid as a grasshopper? the glory of his nostrils is terrible.
Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
21 He paweth in the valley, and rejoiceth in his strength: he goeth on to meet the armed men.
Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.
22 He mocketh at fear, and is not affrighted; neither turneth he back from the sword.
Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
23 The quiver rattleth against him, the glittering spear and the shield.
Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:
24 He swalloweth the ground with fierceness and rage: neither believeth he that it is the sound of the trumpet.
Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.
25 He saith among the trumpets, Ha, ha; and he smelleth the battle afar off, the thunder of the captains, and the shouting.
A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
26 Doth the hawk fly by thy wisdom, and stretch her wings toward the south?
A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 Doth the eagle mount up at thy command, and make her nest on high?
A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?
28 She dwelleth and abideth on the rock, upon the crag of the rock, and the strong place.
A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.
29 From thence she seeketh the prey, and her eyes behold afar off.
Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.
30 Her young ones also suck up blood: and where the slain are, there is she.
Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.
