Genesis 21
1 AND the Lord visited Sarah as he had said, and the Lord did unto Sarah as he had spoken.
Az Örökkévaló pedig gondolt Sárára, amint mondta és cselekedett az Örökkévaló Sárával, amint szólt.
2 For Sarah conceived, and bare Abraham a son in his old age, at the set time of which God had spoken to him.
Sára fogant és szült Ábrahámnak fiat, az ő öregségére, azon időre, melyről szólt neki Isten.
3 And Abraham called the name of his son that was born unto him, whom Sarah bare to him, Isaac.
És elnevezte Ábrahám az ő fiát, aki született neki, akit szült neki Sára: Izsáknak.
4 And Abraham circumcised his son Isaac being eight days old, as God had commanded him.
És körülmetélte Ábrahám Izsákot, az ő fiát nyolc napos korában, amint megparancsolta neki Isten.
5 And Abraham was an hundred years old, when his son Isaac was born unto him.
Ábrahám pedig száz éves volt, midőn született neki Izsák, az ő fia.
6 And Sarah said, God hath made me to laugh, so that all that hear will laugh with me.
És mondta Sára: Nevetséget tett velem Isten; mindenki, aki hallja, nevetni fog rajtam.
7 And she said, Who would have said unto Abraham, that Sarah should have given children suck? for I have born him a son in his old age.
És mondta: Ki mondta volna Ábrahámnak; fiakat szoptat Sára, hogy én szültem fiat az ő öregségére.
8 And the child grew, and was weaned: and Abraham made a great feast the same day that Isaac was weaned.
És felnövekedett a gyermek és elválasztatott. És csinált Ábrahám nagy lakomát, amely napon elválasztatott Izsák.
9 And Sarah saw the son of Hagar the Egyptian, which she had born unto Abraham, mocking.
És látta Sára az egyiptomi Hágár fiát, akit az szült Ábrahámnak, amint gúnyolódik.
10 Wherefore she said unto Abraham, Cast out this bondwoman and her son: for the son of this bondwoman shall not be heir with my son, even with Isaac.
És mondta Ábrahámnak: Űzd el ezt a szolgálót és az ő fiát, hogy ne örököljön ennek a szolgálónak a fia az én fiammal; Izsákkal.
11 And the thing was very grievous in Abraham’s sight because of his son.
De nagyon visszatetszett a dolog Ábrahám szemeiben, az ő fia miatt.
12 And God said unto Abraham, Let it not be grievous in thy sight because of the lad, and because of thy bondwoman; in all that Sarah hath said unto thee, hearken unto her voice; for in Isaac shall thy seed be called.
És mondta Isten Ábrahámnak: Ne legyen visszatetsző szemeidben a fiú miatt és szolgálód miatt; mindenben, amit mond neked Sára, hallgass szavára, mert Izsákról fog elneveztetni magzatod.
13 And also of the son of the bondwoman will I make a nation, because he is thy seed.
De a szolgáló fiát is néppé fogom tenni, mert magzatod ő.
14 And Abraham rose up early in the morning, and took bread, and a bottle of water, and gave it unto Hagar, putting it on her shoulder, and the child, and sent her away: and she departed, and wandered in the wilderness of Beer-sheba.
És fölkelt Ábrahám kora reggel, vett kenyeret, egy tömlő vizet és odaadta Hágárnak; föltette a vállára, meg a gyermeket és elbocsátotta. Az pedig elment és bolyongott Beér-Seva pusztájában.
15 And the water was spent in the bottle, and she cast the child under one of the shrubs.
Midőn kifogyott a víz a tömlőből, odadobta a gyermeket a bokrok egyike alá.
16 And she went, and sat her down over against him a good way off, as it were a bowshot: for she said, Let me not see the death of the child. And she sat over against him, and lift up her voice, and wept.
Ő pedig elment és leült szemközt egy íjlövésnyi távolságra, mert azt mondta: Ne lássam a gyermek halálát; és leült szemközt, fölemelte hangját és sírt.
17 And God heard the voice of the lad; and the angel of God called to Hagar out of heaven, and said unto her, What aileth thee, Hagar? fear not; for God hath heard the voice of the lad where he is.
És Isten meghallotta a fiú hangját és szólította Isten angyala Hágárt az égből és mondta neki: Mi bajod Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a fiú hangját ott, ahol ő van.
18 Arise, lift up the lad, and hold him in thine hand; for I will make him a great nation.
Kelj föl, vedd föl a fiút, fogd meg erősen kezeddel őt, mert nagy néppé teszem őt.
19 And God opened her eyes, and she saw a well of water; and she went, and filled the bottle with water, and gave the lad drink.
És megnyitotta Isten szemeit (Hágárnak) és látott egy kutat vízzel; odament, megtöltötte a tömlőt vízzel és megitatta a fiút.
20 And God was with the lad; and he grew, and dwelt in the wilderness, and became an archer.
És Isten vele volt a fiúval és az felnőtt, a pusztában lakott és íjász lett.
21 And he dwelt in the wilderness of Paran: and his mother took him a wife out of the land of Egypt.
És lakott Poron pusztájában, anyja pedig vett neki feleséget Egyiptom országából.
22 And it came to pass at that time, that Abimelech and Phichol the chief captain of his host spake unto Abraham, saying, God is with thee in all that thou doest:
És történt abban az időben, hogy szólt Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére Ábrahámhoz mondván: Isten veled van mindenben, amit teszel;
23 Now therefore swear unto me here by God that thou wilt not deal falsely with me, nor with my son, nor with my son’s son: but according to the kindness that I have done unto thee, thou shalt do unto me, and to the land wherein thou hast sojourned.
azért most esküdjél meg nekem itt Istenre, hogy nem fogsz csalárdul cselekedni sem velem, sem gyermekemmel, sem unokámmal! De azon kegyesség szerint, mellyel én cselekedtem veled, cselekszel te velem és az országgal, melyben tartózkodtál.
24 And Abraham said, I will swear.
És mondta Ábrahám: Én esküszöm!
25 And Abraham reproved Abimelech because of a well of water, which Abimelech’s servants had violently taken away.
És megfeddte Ábrahám Ávimelechet a kút miatt, melyet erőszakkal elvettek Ávimelech szolgái.
26 And Abimelech said, I wot not who hath done this thing: neither didst thou tell me, neither yet heard I of it, but to day.
És mondta Ávimelech: Nem tudom ki tette ezt a dolgot, te sem adtad tudtomra és én nem is hallottam, csak ma.
27 And Abraham took sheep and oxen, and gave them unto Abimelech; and both of them made a covenant.
És Ábrahám vett juhot és marhát és Ávimelechnek adta és ők ketten kötöttek szövetséget.
28 And Abraham set seven ewe lambs of the flock by themselves.
És Ábrahám külön állította a hét juhbárányt.
29 And Abimelech said unto Abraham, What mean these seven ewe lambs which thou hast set by themselves?
És mondta Ávimelech Ábrahámnak: Mire való ez a hét juhbárány, melyet különállítottál?
30 And he said, For these seven ewe lambs shalt thou take of my hand, that they may be a witness unto me, that I have digged this well.
Ő pedig mondta: Hogy a hét bárányt fogadd el kezemből, azért, hogy legyen nekem tanúbizonyságul, hogy én ástam ezt a kutat
31 Wherefore he called that place Beer-sheba; because there they sware both of them.
Azért nevezte azt a helységet Beér-Sevának, mert ott esküdtek mindketten.
32 Thus they made a covenant at Beer-sheba: then Abimelech rose up, and Phichol the chief captain of his host, and they returned into the land of the Philistines.
És szövetséget kötöttek Beér-Sevában; azután fölkerekedett Ávimelech és Fichól, az ő hadvezére visszatértek a filiszteusok földjére.
33 And Abraham planted a grove in Beer-sheba, and called there on the name of the Lord, the everlasting God.
És (Ábrahám) ültetett ligetet Beér-Sevában és hívta ott az Örökkévalót, az örök Istent.
34 And Abraham sojourned in the Philistines’ land many days.
És Ábrahám tartózkodott a filiszteusok földjén sok ideig.
