Song of Solomon 6
1 Where is your beloved gone, O you fairest among women? where is your beloved turned aside? that we may seek him with you.
Hová ment a te szerelmesed, oh asszonyoknak szépe? hová fordult a te szerelmesed, hogy keressük őt veled együtt?
2 My beloved is gone down into his garden, to the beds of spices, to feed in the gardens, and to gather lilies.
Az én szerelmesem, elment az ő kertébe, a drága füveknek táblái közé, hogy lakozzék a kertekben, és liliomokat szedjen.
3 I am my beloved’s, and my beloved is mine: he feeds among the lilies.
Én az én szerelmesemé vagyok, és az én szerelmesem enyim, a ki a liliomok közt legeltet.
4 You are beautiful, O my love, as Tirzah, comely as Jerusalem, terrible as an army with banners.
Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa, kedves, mint Jeruzsálem, rettenetes, mint a zászlós tábor.
5 Turn away your eyes from me, for they have overcome me: your hair is as a flock of goats that appear from Gilead.
Fordítsd el a te szemeidet én tőlem, mert azok megzavarnak engem. A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája, melyek a Gileádról szállanak alá.
6 Your teeth are as a flock of sheep which go up from the washing, whereof every one bears twins, and there is not one barren among them.
A te fogaid hasonlók a juhok nyájához, melyek feljőnek a fördőből, melyek mind kettősöket ellenek, és meddő azok között nincsen.
7 As a piece of a pomegranate are your temples within your locks.
Mint a pomagránát darabja a te vakszemed, a te fátyolod alatt.
8 There are three score queens, and fourscore concubines, and virgins without number.
Hatvanan vannak a királynék, és nyolczvanan az ágyasok és számtalan a leányzó.
9 My dove, my undefiled is but one; she is the only one of her mother, she is the choice one of her that bore her. The daughters saw her, and blessed her; yes, the queens and the concubines, and they praised her.
És az én galambom, az én tökéletesem, az ő anyjának egyetlenegye, az ő szülőjének választottja. Látják a leányok, és boldognak mondják őt, a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.
10 Who is she that looks forth as the morning, fair as the moon, clear as the sun, and terrible as an army with banners?
Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal, szép, mint a hold, tiszta, mint a nap, rettenetes, mint a zászlós tábor?
11 I went down into the garden of nuts to see the fruits of the valley, and to see whether the vine flourished and the pomegranates budded.
A diófás kertekbe mentem vala alá, hogy a völgynek zöld fűveit lássam; hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő, és a pomagránátfák virágzanak-é?
12 Or ever I was aware, my soul made me like the chariots of Amminadib.
Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem az én nemes népemnek díszhintajába.
13 Return, return, O Shulamite; return, return, that we may look on you. What will you see in the Shulamite? As it were the company of two armies.
Térj meg, oh Sulamit! térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged! Mit néztek Sulamiton? mintegy Machanaimbeli körtánczot!
