Psalms 39
1 I said, I will take heed to my ways, that I sin not with my tongue: I will keep my mouth with a bridle, while the wicked is before me.
Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
2 I was dumb with silence, I held my peace, even from good; and my sorrow was stirred.
Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
3 My heart was hot within me, while I was musing the fire burned: then spoke I with my tongue,
Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
4 LORD, make me to know my end, and the measure of my days, what it is: that I may know how frail I am.
Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
5 Behold, you have made my days as an handbreadth; and my age is as nothing before you: truly every man at his best state is altogether vanity. (Selah)
Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)
6 Surely every man walks in a vain show: surely they are disquieted in vain: he heaps up riches, and knows not who shall gather them.
Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
7 And now, Lord, what wait I for? my hope is in you.
Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
8 Deliver me from all my transgressions: make me not the reproach of the foolish.
Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
9 I was dumb, I opened not my mouth; because you did it.
Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
10 Remove your stroke away from me: I am consumed by the blow of your hand.
Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
11 When you with rebukes do correct man for iniquity, you make his beauty to consume away like a moth: surely every man is vanity. (Selah)
Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)
12 Hear my prayer, O LORD, and give ear to my cry; hold not your peace at my tears: for I am a stranger with you, and a sojourner, as all my fathers were.
Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
13 O spare me, that I may recover strength, before I go hence, and be no more.
Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
