Psalms 139
1 O lord, you have searched me, and known me.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 You know my sitting down and my rising up, you understand my thought afar off.
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 You compass my path and my lying down, and are acquainted with all my ways.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 For there is not a word in my tongue, but, see, O LORD, you know it altogether.
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 You have beset me behind and before, and laid your hand on me.
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 Such knowledge is too wonderful for me; it is high, I cannot attain to it.
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 Where shall I go from your spirit? or where shall I flee from your presence?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8 If I ascend up into heaven, you are there: if I make my bed in hell, behold, you are there. (Sheol h7585)
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 If I take the wings of the morning, and dwell in the uttermost parts of the sea;
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 Even there shall your hand lead me, and your right hand shall hold me.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 If I say, Surely the darkness shall cover me; even the night shall be light about me.
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 Yes, the darkness hides not from you; but the night shines as the day: the darkness and the light are both alike to you.
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 For you have possessed my reins: you have covered me in my mother’s womb.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 I will praise you; for I am fearfully and wonderfully made: marvelous are your works; and that my soul knows right well.
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 My substance was not hid from you, when I was made in secret, and curiously worked in the lowest parts of the earth.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Your eyes did see my substance, yet being imperfect; and in your book all my members were written, which in continuance were fashioned, when as yet there was none of them.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 How precious also are your thoughts to me, O God! how great is the sum of them!
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 If I should count them, they are more in number than the sand: when I awake, I am still with you.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 Surely you will slay the wicked, O God: depart from me therefore, you bloody men.
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 For they speak against you wickedly, and your enemies take your name in vain.
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 Do not I hate them, O LORD, that hate you? and am not I grieved with those that rise up against you?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 I hate them with perfect hatred: I count them my enemies.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Search me, O God, and know my heart: try me, and know my thoughts:
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 And see if there be any wicked way in me, and lead me in the way everlasting.
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
