Job 4
1 Then Eliphaz the Temanite answered and said,
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 If we assay to commune with you, will you be grieved? but who can withhold himself from speaking?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Behold, you have instructed many, and you have strengthened the weak hands.
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 Your words have upheld him that was falling, and you have strengthened the feeble knees.
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 But now it is come on you, and you faint; it touches you, and you are troubled.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Is not this your fear, your confidence, your hope, and the uprightness of your ways?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Remember, I pray you, who ever perished, being innocent? or where were the righteous cut off?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 Even as I have seen, they that plow iniquity, and sow wickedness, reap the same.
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 By the blast of God they perish, and by the breath of his nostrils are they consumed.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 The roaring of the lion, and the voice of the fierce lion, and the teeth of the young lions, are broken.
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 The old lion perishes for lack of prey, and the stout lion’s whelps are scattered abroad.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 Now a thing was secretly brought to me, and my ear received a little thereof.
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 In thoughts from the visions of the night, when deep sleep falls on men,
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Fear came on me, and trembling, which made all my bones to shake.
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Then a spirit passed before my face; the hair of my flesh stood up:
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 It stood still, but I could not discern the form thereof: an image was before my eyes, there was silence, and I heard a voice, saying,
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 Shall mortal man be more just than God? shall a man be more pure than his maker?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Behold, he put no trust in his servants; and his angels he charged with folly:
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 How much less in them that dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, which are crushed before the moth?
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 They are destroyed from morning to evening: they perish for ever without any regarding it.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 Does not their excellency which is in them go away? they die, even without wisdom.
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
