Job 37
1 At this also my heart trembles, and is moved out of his place.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 Hear attentively the noise of his voice, and the sound that goes out of his mouth.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 He directs it under the whole heaven, and his lightning to the ends of the earth.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 After it a voice roars: he thunders with the voice of his excellency; and he will not stay them when his voice is heard.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 God thunders marvelously with his voice; great things does he, which we cannot comprehend.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 For he says to the snow, Be you on the earth; likewise to the small rain, and to the great rain of his strength.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 He seals up the hand of every man; that all men may know his work.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Then the beasts go into dens, and remain in their places.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Out of the south comes the whirlwind: and cold out of the north.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 By the breath of God frost is given: and the breadth of the waters is straitened.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Also by watering he wearies the thick cloud: he scatters his bright cloud:
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 And it is turned round about by his counsels: that they may do whatever he commands them on the face of the world in the earth.
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 He causes it to come, whether for correction, or for his land, or for mercy.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Listen to this, O Job: stand still, and consider the wondrous works of God.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Do you know when God disposed them, and caused the light of his cloud to shine?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Do you know the balancing of the clouds, the wondrous works of him which is perfect in knowledge?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 How your garments are warm, when he quiets the earth by the south wind?
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Have you with him spread out the sky, which is strong, and as a molten looking glass?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Teach us what we shall say to him; for we cannot order our speech by reason of darkness.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Shall it be told him that I speak? if a man speak, surely he shall be swallowed up.
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 And now men see not the bright light which is in the clouds: but the wind passes, and cleans them.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Fair weather comes out of the north: with God is terrible majesty.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Touching the Almighty, we cannot find him out: he is excellent in power, and in judgment, and in plenty of justice: he will not afflict.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Men do therefore fear him: he respects not any that are wise of heart.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
