Job 23
1 Then Job answered and said,
Felele pedig Jób, és monda:
2 Even to day is my complaint bitter: my stroke is heavier than my groaning.
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
3 Oh that I knew where I might find him! that I might come even to his seat!
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
4 I would order my cause before him, and fill my mouth with arguments.
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
5 I would know the words which he would answer me, and understand what he would say to me.
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
6 Will he plead against me with his great power? No; but he would put strength in me.
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 There the righteous might dispute with him; so should I be delivered for ever from my judge.
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 Behold, I go forward, but he is not there; and backward, but I cannot perceive him:
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
9 On the left hand, where he does work, but I cannot behold him: he hides himself on the right hand, that I cannot see him:
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
10 But he knows the way that I take: when he has tried me, I shall come forth as gold.
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 My foot has held his steps, his way have I kept, and not declined.
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
12 Neither have I gone back from the commandment of his lips; I have esteemed the words of his mouth more than my necessary food.
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 But he is in one mind, and who can turn him? and what his soul desires, even that he does.
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 For he performs the thing that is appointed for me: and many such things are with him.
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
15 Therefore am I troubled at his presence: when I consider, I am afraid of him.
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
16 For God makes my heart soft, and the Almighty troubles me:
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 Because I was not cut off before the darkness, neither has he covered the darkness from my face.
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
