Deuteronomy 1
1 These be the words which Moses spoke to all Israel on this side Jordan in the wilderness, in the plain over against the Red sea, between Paran, and Tophel, and Laban, and Hazeroth, and Dizahab.
Ezek az igék, a melyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Veres tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Haczéróth, és Dizaháb között.
2 (There are eleven days’ journey from Horeb by the way of mount Seir to Kadeshbarnea.)
Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva, a Szeir hegyének menve, Kádes-Barneáig.
3 And it came to pass in the fortieth year, in the eleventh month, on the first day of the month, that Moses spoke to the children of Israel, according to all that the LORD had given him in commandment to them;
Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján, szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr néki azok felől.
4 After he had slain Sihon the king of the Amorites, which dwelled in Heshbon, and Og the king of Bashan, which dwelled at Astaroth in Edrei:
Minekutána megverte vala Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban:
5 On this side Jordan, in the land of Moab, began Moses to declare this law, saying,
A Jordánon túl, a Moáb földén, kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván:
6 The LORD our God spoke to us in Horeb, saying, You have dwelled long enough in this mount:
Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt;
7 Turn you, and take your journey, and go to the mount of the Amorites, and to all the places near thereunto, in the plain, in the hills, and in the vale, and in the south, and by the sea side, to the land of the Canaanites, and to Lebanon, to the great river, the river Euphrates.
Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezőségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a Kananeusok földére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig.
8 Behold, I have set the land before you: go in and possess the land which the LORD swore to your fathers, Abraham, Isaac, and Jacob, to give to them and to their seed after them.
Ímé előtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és ő utánok az ő magvoknak.
9 And I spoke to you at that time, saying, I am not able to bear you myself alone:
És szólottam vala néktek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket;
10 The LORD your God has multiplied you, and, behold, you are this day as the stars of heaven for multitude.
Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai.
11 (The LORD God of your fathers make you a thousand times so many more as you are, and bless you, as he has promised you!)
Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igérte néktek!
12 How can I myself alone bear your cumbrance, and your burden, and your strife?
Miképen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti pereiteket?
13 Take you wise men, and understanding, and known among your tribes, and I will make them rulers over you.
Válaszszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat előljáróitokká teszem.
14 And you answered me, and said, The thing which you have spoken is good for us to do.
És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, a mit mondál, hogy míveled azt.
15 So I took the chief of your tribes, wise men, and known, and made them heads over you, captains over thousands, and captains over hundreds, and captains over fifties, and captains over tens, and officers among your tribes.
Vevém azért a ti törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém őket előljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint.
16 And I charged your judges at that time, saying, Hear the causes between your brothers, and judge righteously between every man and his brother, and the stranger that is with him.
És megparancsolám abban az időben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben.
17 You shall not respect persons in judgment; but you shall hear the small as well as the great; you shall not be afraid of the face of man; for the judgment is God’s: and the cause that is too hard for you, bring it to me, and I will hear it.
Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt.
18 And I commanded you at that time all the things which you should do.
És megparancsoltam néktek abban az időben mindent, a mit cselekedjetek.
19 And when we departed from Horeb, we went through all that great and terrible wilderness, which you saw by the way of the mountain of the Amorites, as the LORD our God commanded us; and we came to Kadeshbarnea.
Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, a melyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk Kádes-Barneához.
20 And I said to you, You are come to the mountain of the Amorites, which the LORD our God does give to us.
És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.
21 Behold, the LORD your God has set the land before you: go up and possess it, as the LORD God of your fathers has said to you; fear not, neither be discouraged.
Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, a miképen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj!
22 And you came near to me every one of you, and said, We will send men before us, and they shall search us out the land, and bring us word again by what way we must go up, and into what cities we shall come.
Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, a melyen felmenjünk, és a városok felől, a melyekbe bevonuljunk.
23 And the saying pleased me well: and I took twelve men of you, one of a tribe:
És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet.
24 And they turned and went up into the mountain, and came to the valley of Eshcol, and searched it out.
És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt.
25 And they took of the fruit of the land in their hands, and brought it down to us, and brought us word again, and said, It is a good land which the LORD our God does give us.
És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk.
26 Notwithstanding you would not go up, but rebelled against the commandment of the LORD your God:
De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen.
27 And you murmured in your tents, and said, Because the LORD hated us, he has brought us forth out of the land of Egypt, to deliver us into the hand of the Amorites, to destroy us.
És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földéből, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket.
28 Where shall we go up? our brothers have discouraged our heart, saying, The people is greater and taller than we; the cities are great and walled up to heaven; and moreover we have seen the sons of the Anakims there.
Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott!
29 Then I said to you, Dread not, neither be afraid of them.
Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól;
30 The LORD your God which goes before you, he shall fight for you, according to all that he did for you in Egypt before your eyes;
Az Úr, a ti Istenetek, a ki előttetek megy, ő hadakozik ti érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek előtt;
31 And in the wilderness, where you have seen how that the LORD your God bore you, as a man does bear his son, in all the way that you went, until you came into this place.
És a pusztában, a hol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, a miképen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, a melyen jártatok, míg jutátok e helyre.
32 Yet in this thing you did not believe the LORD your God,
Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek.
33 Who went in the way before you, to search you out a place to pitch your tents in, in fire by night, to show you by what way you should go, and in a cloud by day.
A ki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a hol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az útat, a melyen járjatok, és felhőben nappal.
34 And the LORD heard the voice of your words, and was wroth, and swore, saying,
Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván:
35 Surely there shall not one of these men of this evil generation see that good land, which I swore to give to your fathers.
E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, a mely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom;
36 Save Caleb the son of Jephunneh; he shall see it, and to him will I give the land that he has trodden on, and to his children, because he has wholly followed the LORD.
Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; ő meglátja azt, és ő néki adom azt a földet, a melyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat.
37 Also the LORD was angry with me for your sakes, saying, You also shall not go in thither.
Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be!
38 But Joshua the son of Nun, which stands before you, he shall go in thither: encourage him: for he shall cause Israel to inherit it.
Józsué, a Nún fia, a ki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek.
39 Moreover your little ones, which you said should be a prey, and your children, which in that day had no knowledge between good and evil, they shall go in thither, and to them will I give it, and they shall possess it.
És a ti kicsinyeitek, a kikről szólátok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt.
40 But as for you, turn you, and take your journey into the wilderness by the way of the Red sea.
Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé.
41 Then you answered and said to me, We have sinned against the LORD, we will go up and fight, according to all that the LORD our God commanded us. And when you had girded on every man his weapons of war, you were ready to go up into the hill.
És azt felelétek, és azt mondátok nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az ő harczi eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre.
42 And the LORD said to me, Say to them, Go not up, neither fight; for I am not among you; lest you be smitten before your enemies.
Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harczoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől.
43 So I spoke to you; and you would not hear, but rebelled against the commandment of the LORD, and went presumptuously up into the hill.
És megmondám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre.
44 And the Amorites, which dwelled in that mountain, came out against you, and chased you, as bees do, and destroyed you in Seir, even to Hormah.
De kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig.
45 And you returned and wept before the LORD; but the LORD would not listen to your voice, nor give ear to you.
És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok.
46 So you stayed in Kadesh many days, according to the days that you stayed there.
És sok időn át lakozátok Kádesben, a meddig ott lakozátok.
