Acts 1
1 The former treatise have I made, O Theophilus, of all that Jesus began both to do and teach,
Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,
2 Until the day in which he was taken up, after that he through the Holy Ghost had given commandments to the apostles whom he had chosen:
Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.
3 To whom also he showed himself alive after his passion by many infallible proofs, being seen of them forty days, and speaking of the things pertaining to the kingdom of God:
Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.
4 And, being assembled together with them, commanded them that they should not depart from Jerusalem, but wait for the promise of the Father, which, says he, you have heard of me.
És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem:
5 For John truly baptized with water; but you shall be baptized with the Holy Ghost not many days hence.
Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap mulva.
6 When they therefore were come together, they asked of him, saying, Lord, will you at this time restore again the kingdom to Israel?
Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?
7 And he said to them, It is not for you to know the times or the seasons, which the Father has put in his own power.
Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett.
8 But you shall receive power, after that the Holy Ghost is come on you: and you shall be witnesses to me both in Jerusalem, and in all Judaea, and in Samaria, and to the uttermost part of the earth.
Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.
9 And when he had spoken these things, while they beheld, he was taken up; and a cloud received him out of their sight.
És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől.
10 And while they looked steadfastly toward heaven as he went up, behold, two men stood by them in white apparel;
És a mint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában,
11 Which also said, You men of Galilee, why stand you gazing up into heaven? this same Jesus, which is taken up from you into heaven, shall so come in like manner as you have seen him go into heaven.
Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe.
12 Then returned they to Jerusalem from the mount called Olivet, which is from Jerusalem a sabbath day’s journey.
Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre.
13 And when they were come in, they went up into an upper room, where stayed both Peter, and James, and John, and Andrew, Philip, and Thomas, Bartholomew, and Matthew, James the son of Alphaeus, and Simon Zelotes, and Judas the brother of James.
És mikor bementek, felmenének a felsőházba, a hol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia.
14 These all continued with one accord in prayer and supplication, with the women, and Mary the mother of Jesus, and with his brothers.
Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.
15 And in those days Peter stood up in the middle of the disciples, and said, (the number of names together were about an hundred and twenty, )
És azokban a napokban felkelvén Péter a tanítványok között, monda (vala pedig ott együtt mintegy százhúsz főnyi sokaság):
16 Men and brothers, this scripture must needs have been fulfilled, which the Holy Ghost by the mouth of David spoke before concerning Judas, which was guide to them that took Jesus.
Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Lélek Dávid szája által Júdás felől, ki vezetőjük lőn azoknak, a kik megfogták Jézust.
17 For he was numbered with us, and had obtained part of this ministry.
Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét.
18 Now this man purchased a field with the reward of iniquity; and falling headlong, he burst asunder in the middle, and all his bowels gushed out.
(Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott.
19 And it was known to all the dwellers at Jerusalem; so as that field is called in their proper tongue, Aceldama, that is to say, The field of blood.
És ez tudtokra lőn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mező tulajdon nyelvökön Akeldamának, azaz Vérmezőnek neveztetett el.)
20 For it is written in the book of Psalms, Let his habitation be desolate, and let no man dwell therein: and his position as bishop let another take.
Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Legyen az ő lakóhelye puszta, és ne legyen lakó abban. És: Az ő püspökségét más vegye el.
21 Why of these men which have companied with us all the time that the Lord Jesus went in and out among us,
Szükség azért, hogy azok közül a férfiak közül, a kik velünk együtt jártak minden időben, míg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt,
22 Beginning from the baptism of John, to that same day that he was taken up from us, must one be ordained to be a witness with us of his resurrection.
A János keresztségétől kezdve mind a napig, melyen fölviteték tőlünk, azok közül egy az ő feltámadásának bizonysága legyen mivelünk egyetemben.
23 And they appointed two, Joseph called Barsabas, who was surnamed Justus, and Matthias.
Állatának azért elő kettőt, Józsefet, ki hivatik Barsabásnak, kinek mellékneve Justus vala, és Mátyást.
24 And they prayed, and said, You, Lord, which know the hearts of all men, show whether of these two you have chosen,
És imádkozván, mondának: Te, Uram, ki mindeneknek szívét ismered, mutasd meg a kettő közül egyiket, a kit kiválasztottál,
25 That he may take part of this ministry and apostleship, from which Judas by transgression fell, that he might go to his own place.
Hogy elnyerje az osztályrészét e szolgálatnak és apostolságnak, melytől eltévelyedék Júdás, hogy az ő saját helyére jusson.
26 And they gave forth their lots; and the lot fell on Matthias; and he was numbered with the eleven apostles.
Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték.
