Psalms 95

1 O come, let us sing unto the LORD; let us shout for joy to the Rock of our salvation.

Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!

2 Let us come before His presence with thanksgiving, let us shout for joy unto Him with psalms.

Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3 For the LORD is a great God, and a great King above all gods;

Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4 In whose hand are the depths of the earth; the heights of the mountains are His also.

A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5 The sea is His, and He made it; and His hands formed the dry land.

A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.

6 O come, let us bow down and bend the knee; let us kneel before the LORD our Maker;

Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!

7 For He is our God, and we are the people of His pasture, and the flock of His hand. To-day, if ye would but hearken to His voice!

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.

8 'Harden not your heart, as at Meribah, as in the day of Massah in the wilderness;

Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9 When your fathers tried Me, proved Me, even though they saw My work.

A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10 For forty years was I wearied with that generation, and said: It is a people that do err in their heart, and they have not known My ways;

Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!

11 Wherefore I swore in My wrath, that they should not enter into My rest.'

A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.