Psalms 88
1 A Song, a Psalm of the sons of Korah; for the Leader; upon Mahalath Leannoth. Maschil of Heman the Ezrahite. O LORD, God of my salvation, what time I cry in the night before Thee,
Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
2 Let my prayer come before Thee, incline Thine ear unto my cry.
Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott. (Sheol h7585)
4 I am counted with them that go down into the pit; I am become as a man that hath no help;
Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
5 Set apart among the dead, like the slain that lie in the grave, whom Thou rememberest no more; and they are cut off from Thy hand.
A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
6 Thou hast laid me in the nethermost pit, in dark places, in the deeps.
Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
7 Thy wrath lieth hard upon me, and all Thy waves Thou pressest down. (Selah)
A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. (Szela)
8 Thou hast put mine acquaintance far from me; Thou hast made me an abomination unto them; I am shut up, and I cannot come forth.
Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
9 Mine eye languisheth by reason of affliction; I have called upon Thee, O LORD, every day, I have spread forth my hands unto Thee.
Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
10 Wilt Thou work wonders for the dead? Or shall the shades arise and give Thee thanks? (Selah)
Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? (Szela)
11 Shall Thy mercy be declared in the grave? or Thy faithfulness in destruction?
Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
12 Shall Thy wonders be known in the dark? and Thy righteousness in the land of forgetfulness?
Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
13 But as for me, unto Thee, O LORD, do I cry, and in the morning doth my prayer come to meet Thee.
De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
14 LORD, why castest Thou off my soul? Why hidest Thou Thy face from me?
Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tőlem?
15 I am afflicted and at the point of death from my youth up; I have borne Thy terrors, I am distracted.
Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
16 Thy fierce wrath is gone over me; Thy terrors have cut me off.
Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
17 They came round about me like water all the day; they compassed me about together.
Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
18 Friend and companion hast Thou put far from me, and mine acquaintance into darkness.
Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.
