< Psalms 88 >
1 A Song, a Psalm of the sons of Korah; for the Leader; upon Mahalath Leannoth. Maschil of Heman the Ezrahite. O LORD, God of my salvation, what time I cry in the night before Thee,
Ének, zsoltár. Kórach fiaitól. A karmesternek, Máchalát szerint, éneklésre. Oktató dal az ezráchi Hémántól. Örökkévaló, segítségem Istene, nappal kiáltok, meg éjjel teelőtted;
2 Let my prayer come before Thee, incline Thine ear unto my cry.
jusson eléd imádságom, hajlítsd füledet fohászkodásomra.
3 For my soul is sated with troubles, and my life draweth nigh unto the grave. (Sheol )
Mert jóllakott lelkem bajokkal és életem az alvilághoz ért. (Sheol )
4 I am counted with them that go down into the pit; I am become as a man that hath no help;
Azokhoz számíttattam, kik a gödörbe szállnak, olyan lettem mint erő nélkül levő férfi
5 Set apart among the dead, like the slain that lie in the grave, whom Thou rememberest no more; and they are cut off from Thy hand.
a holtak között, odavetve, miként megölöttek, sírban fekvők, kikről nem emlékezel többé, hisz ők elszakíttattak kezedtől.
6 Thou hast laid me in the nethermost pit, in dark places, in the deeps.
Helyeztél engem a legal só gödörbe, sötétségbe, mélységbe.
7 Thy wrath lieth hard upon me, and all Thy waves Thou pressest down. (Selah)
Haragod reám eresztette súlyát, és mind a hullámaiddal sújtottál. Széla.
8 Thou hast put mine acquaintance far from me; Thou hast made me an abomination unto them; I am shut up, and I cannot come forth.
Eltávolítottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél engem nekik, elzárva vagyok, nem juthatok ki.
9 Mine eye languisheth by reason of affliction; I have called upon Thee, O LORD, every day, I have spread forth my hands unto Thee.
Szemem elepedt a nyomortól, hívtalak téged, Örökkévaló, mindennap, kiterjesztettem hozzád kezeimet.
10 Wilt Thou work wonders for the dead? Or shall the shades arise and give Thee thanks? (Selah)
A holtaknak teszel-e csodát, avagy árnyak kelnek-e föl, magasztalnak-e téged? Széla.
11 Shall Thy mercy be declared in the grave? or Thy faithfulness in destruction?
Elbeszélik-e a sírban szeretetedet, hűségedet az enyészetben?
12 Shall Thy wonders be known in the dark? and Thy righteousness in the land of forgetfulness?
Ismerik-e a sötétségben csodádat, és igazságodat a feledés országában?
13 But as for me, unto Thee, O LORD, do I cry, and in the morning doth my prayer come to meet Thee.
Én pedig hozzád, oh Örökkévaló, fohászkodtam és reggel elédbe jut imádságom.
14 LORD, why castest Thou off my soul? Why hidest Thou Thy face from me?
Miért, oh Örökkévaló, veted el lelkemet, rejted el arczodat előlem?
15 I am afflicted and at the point of death from my youth up; I have borne Thy terrors, I am distracted.
Szegény vagyok én és sínylődő ifjuságtól fogva, viselem ijedelmeidet, oda vagyok.
16 Thy fierce wrath is gone over me; Thy terrors have cut me off.
Elvonulnak fölöttem föllobbanásaid, rettentéseid megsemmisítettek engem.
17 They came round about me like water all the day; they compassed me about together.
Körülvettek mint a víz egész nap, közrefogtak engem egyaránt.
18 Friend and companion hast Thou put far from me, and mine acquaintance into darkness.
Eltávolítottál tőlem barátot és társat, ismerőseim – csupa sötétség.