Psalms 83
1 A Song, a Psalm of Asaph. O God, keep not Thou silence; hold not Thy peace, and be not still, O God.
Ének; Aszáf zsoltára. Isten, ne vesztegelj, ne hallgass és ne nyugodjál, Isten!
2 For, lo, Thine enemies are in an uproar; and they that hate Thee have lifted up the head.
Mert ímé, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejöket emelik.
3 They hold crafty converse against Thy people, and take counsel against Thy treasured ones.
Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenczeid ellen terveket szőnek.
4 They have said: 'Come, and let us cut them off from being a nation; that the name of Israel may be no more in remembrance.'
Ezt mondják: Jertek, veszessük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izráel nevét!
5 For they have consulted together with one consent; against Thee do they make a covenant;
Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel; szövetséget kötöttek ellened:
6 The tents of Edom and the Ishmaelites; Moab, and the Hagrites;
Az Edomiták és Ismáeliták sátrai, a Moábiták és Hagarénusok;
7 Gebal, and Ammon, and Amalek; Philistia with the inhabitants of Tyre;
A Gebaliták, Ammoniták és Amálekiták, a Filiszteusok Tyrus lakosaival együtt.
8 Assyria also is joined with them; they have been an arm to the children of Lot. (Selah)
Az asszir is szövetkezett velök, segítőjévé lettek a Lót fiainak. (Szela)
9 Do Thou unto them as unto Midian; as to Sisera, as to Jabin, at the brook Kishon;
Úgy bánj velök, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábinnal a Kison patakjánál!
10 Who were destroyed at En-dor; they became as dung for the earth.
A kik elvesztek vala Endornál, és a föld szemetjévé lőnek.
11 Make their nobles like Oreb and Zeeb, and like Zebah and Zalmunna all their princes;
Tedd őket, fejedelmöket olyanokká, mint Orebet s mint Zeébet, Zebahot és Szalmunát, minden felkentjökkel,
12 Who said: 'Let us take to ourselves in possession the habitations of God.'
A kik ezt mondták: Foglaljuk el magunknak az Isten hajlékait!
13 O my God, make them like the whirling dust; as stubble before the wind.
Én Istenem! Tedd őket olyanokká, a milyen a porfelhő, és a milyen a polyva a szél előtt;
14 As the fire that burneth the forest, and as the flame that setteth the mountains ablaze;
Olyanokká, mint a tűz, a mely meggyújtja az erdőt, és mint a láng, a mely elégeti a hegyeket.
15 So pursue them with Thy tempest, and affright them with Thy storm.
Így kergesd őket a te szélvészeddel, és forgószeleddel így rettentsd őket!
16 Fill their faces with shame; that they may seek Thy name, O LORD.
Töltsd el orczájukat gyalázattal, hogy keressék Uram a te nevedet!
17 Let them be ashamed and affrighted for ever; yea, let them be abashed and perish;
Szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, és piruljanak és pusztuljanak,
18 That they may know that it is Thou alone whose name is the LORD, the Most High over all the earth.
Hogy megtudják, hogy te, a kinek neve Jehova, egymagad vagy felséges Isten az egész földön.
